Egy kép

Hideg, metsző szél fúj.
Némaság.
Úgysem égsz meg,
hiába adom rád a kabátom.
Nem kell.
Egy képet hordozok,
és minden reggel élesebben látom.

 

Békében

Zajomból békévé simító tenyér
helye rezzen a szívemen.
Az ősz remél bennem,
és míg forrón feszülő karjaidba
öntöm hétköznapiságom,
átölelsz, és csenddé halkul dübörgésem.

 

Medalion

Fásult csendriadalomból
vénavastagságban zsizsegő,
bekebelezett, szívbe öltött medalion
tükröződik fáradt szemedben.
Benne a tenger.
Elmerülve benne, én.

 

(Illusztráció: Wojciech Weiss: Wieczorny promień)