A Bagoly a Cicóval tengerre szállt
    egy csudaszép borsózöld bárkán,
mit megraktak mézzel s egy nagy zacskó pénzzel,
    és siklott a sós habok árján.
A Bagoly egy dalt dúdolt – pengett gitárja –
    s a csillagos égboltra révedt:
“Ó szépséges Cicó! Ó Cicókám drága,
    én módfelett szeretlek téged,
        én téged,
        én téged,
    én módfelett szeretlek téged!”

“Ó kérlek, dalolj, te délceg Bagoly!” –
    szólt Cicó. – “Ó dalolj csak lágyan!
Már oly régen várom, hogy te légy a párom:
    csak gyûrû kell, s teljesül vágyam!” 
Eveztek hát egy esztendõn át,
    s hol a Piszkancsfák erdeje sûrû,
röffentés hallatszott: láttak egy Malacot,
    orrában volt egy szép gyûrû,
        egy gyûrû,
        egy gyûrû,
    az orrában volt egy szép gyûrû.

“E gyûrût – nem ingyen, de három fityingen,
    te jó Malac, megvesszük tõled!”
S hogy gyûrûre leltek, hát egybe is keltek,
    a Vadpulyka eskette õket.
És birsalmát ettek meg krumplikrokettet,
    mit vaskéssel szétdaraboltak,
és kart karba öltve táncoltak körbe,
    és nézték a partról a holdat,
        a holdat,
        a holdat,
    és nézték a partról a holdat.

                                                                                                                                  Havasi Attila fordítása