Weöres Sándoré

 

  

Alvó iszapból verve a fal köré,

oszlop ha épül: árnya fövenybe szúr,

   sakál homok hordozna elnyűtt,

      sárga sörényt, de porondja zöldell.

 

Talpunk alól mint csönd-erezett kavics

ásványi szemként szívbe találva tér

   a sarjú-bölcs: tevékeny, áldott

      árama tiszta sugárral átjár.

 

Nem puszta külső fény, ami kelletik

s méltó nevéhez: szalmavirág-csokor –

   Hűsöl gomolygó foglalatban:

      tűzből eredt, kristály-vizü szellem.