A többi néma csend 

Gyalog átmenni egy hídon.
A habokba köptem, hogy egyszer leutazzak
a Fekete-tengerig,
aztán egy trolibusz bőrébe kapaszkodni,
ahol a bordák mentén
az eső
beesik.

Néha elmosolyodom, vagy megköszönök valamit,
mert a fejemben játszódó
valószínűtlen szcenáriókban logikusan ez következne.
Nyúzni a cipőtalpat, hogy foszlása mentén
legyen panorámám.
Nyálad ízének emléke
a kávésbögrémen és a telefonon.
Ijesztő szillogizmusa a szerelemnek:
nemcsak, hanem, is.
Tébláboló kutyák az idő kerekénél, akiket
póráz híján a hangjukra fűznek föl gazdáik.
Szegény fűmagok fázós kucorgása, vagy
a hajhagymák tülekedése, egyre megy.
Végül úgyis mindkettőt
belepi a hó.

 

Koncert

Lassan elsötétül újra a tájék.
A barlangba nem hallatszik
semmi fénynesz.

Így nézem végig ahogy a
testedből önmagán játszó
zenész lesz.

Bordáid hárfaidegek.
Gerinced varázsxilofon.
Hajad gitárhúr-rengeteg.
Vonónyelved hegedül
porcgyűrűs torkodon.
Dobon feszülő hártya a bőröd.
Sípcsontod alá dörmög
medenceíved brácsája.
Fehér billentyűs fogaid
arcod zongorája.
Üstdob talpad és
cintányér tenyered
nyomán a világi
lárma bereked.

Ujjad karmesterpálcája
a híg levegőt felszántja.

Előbb reked be a világ,
és csak később lesz néma.
Ha látlak felhangzik
életemben a főtéma.

 

Bölcs

Lao Ce kiment az erdőbe tanítványaival.
Mesternek szólították és itták szavait.

Lao Ce néma volt és jókedvű mindig.
Az erdőn szarvasgombát ettek nyersen.

Mester, ha a bölcs cselekszik, de nem
ragaszkodik, akkor a gyengét és a bölcset

mi különbözteti meg? Kérdezték, és
egymás sarkára hágva hallgatták.

Lao Ce leült a földre törökülésben.
A bölcs cselekszik, tehát magától

telhetőn mindent megtesz. De nem
ragaszkodik, tehát ha elbukik, bánata

nem tart tovább egy méh fullánkjánál.
A tanítványok aznap az erdőben éjszakáztak.