∞ Tatár népzene: Moll-jellegű ötfokú lírai dalok
(Finnugor és török népek zenéje 3., gyűjtötte és közreadja
Vikár László, Hungaroton, 1984)
„a dombok mögött jár a Nap”, mert eszembe jutott, vissza szeretnék menni.
keresősen indult, a kezével keresett.
ruhát hozott a húrosnak.
álmosan mendegélt a Nap.
mutatta, fogjam a karját. de ő vezetett.
fák és fák.
bot is volt neki, és azzal nézett. kereste a fáknak a lábát.
laposan estek a sugárok, de azt a bottal nem látta. hallja?
mindjárt leérnek a sötétek, de nem féltem, mert ő se félt.
nem fázott. vagy nem láttam.
zöld, sárga, kék levél, ég, virág. gömbölyes hegyek, felhő.
tudta, hol vannak a fák, és virágot is szedett levesbe. tudta, hol laknak a melyik virágok.
minden levélnek saját illata van?
tudja, honnan jöttem?
„neked készítettem. nem tudok egyszerre játszani a kettőn. és akkor nem tudnak beszélgetni.”
szavakat is készített, hogy ezeket nekem mondja. mert a szemei nem beszéltek.
zenéltem kicsit, válaszolósan.
nem jött tovább. vissza szeretett volna.
zenéltem a Napnak, egy kicsi halnak. zenéltem a fáknak.
beszél a hangszer! énekel!
nem a szemem nézésével, a hangokkal kerestem. a hang hangot keres.
ösvényre léptem. és a foltosok is jöttek. hideg lett.
velem jöttek kicsit, de én nem tudtam velük úgy menni. és nem jöttek volna velem vissza. nekik az nem vissza.
leesett ág, leesett levél, szedegettem, ahogy a madár csinálta, de nem olyan ügyesen, mert csak nem úgy figyeltem rá, hogy megtanuljam.
néztem, hol vannak, és hol fognak lenni, ha elmegy a Nap.
fánál, mert állt ott egy óriási, és annak volt odú is.
ágakból és levélből megcsináltam nekik a szobát, mert egyedül mentek és kicsik voltak egyedül menni. bogárt is tettem a levéllel, mert az kint is van.
megmutattam nekik, és belementek. bujkáltak, de mosolygósan, mert jó meleg volt a levélben. jó szagú virágokat is tettem, meg puha szirmút, meg szépen susogósat.
tüskét nem, pedig az is van kint.
milyen az, amikor valakinek nincsen sötétje meg világa, egy kicsi se? mint a csillagképek előtt?
a csillagképek előtt volt, hogy nem volt sötét meg világos, a csillagképektől már világ van.
hogyan válaszolgat a fával, az éggel?
a hangokat látja?
kicsi ének ösvényére leltem.
együtt néztük az eget, mert visszaértem és az alvás jött, fészek is lett, az odús fa nagy leveléből hoztam a derekára, és a csillagképeket is láttam, ahogy rajzolnak, mint a fakérgek.
2018. 12. 16. 6:25:59
Pilisvörösvár
(Illusztráció: Angela LeClair: Mixed-Media Poppies (photographed by Sharon White Photograpy); Mike Lathrop: Sunrise at Goldstream)