– Te, ezt a Protein csávót…

– Prométheusz. – javította ki fáradt tanár módjára, a parázsló cigi vége keljfeljancsiként billegett az ajkai között.

– Szóval őt… gondolom… a tűz miatt egész hátralévő életében kényeztették a népek.

– Dehogy. Az istenek megharagudtak rá, amiért odaadta az embereknek a tüzet, ezért kikötötték a világ végén egy sziklához, ahol minden nap megette a máját egy varjú.

– Azt a kurva. Hogy a faszomba volt annyi mája. Alkesz volt?

– Hülye! Mondtam, hogy hős volt! Minden éjjel újranőtt neki.

– Ja értem. De akkor is durva. – belebambult a meleg levegővel keveredő füstbe – Te adjál már egy cigit, én is rágyújtok, ne szenvedjen már hiába az a szerencsétlen hős.

Lali nagy szuszogások közepette kutatni kezdett a cigarettásdoboza után.

– Tudtam, hogy nem bírod megállni.- mondta miközben az ülésről elemelt feneke miatt be tudott nyúlni a zsebébe.

– Most mit misézel! Csak egy szálat kértem, ennyitől még elég nehéz lenne visszaszokni.

– Persze. – a nyitott dobozt Krisztián arca elé nyújtotta.

– Közelebb nem tudtad volna dugni, baszki?

– Csak akartam, hogy lásd, mit akarsz szívni. – fakadt mosolyra.

– Akkor dugd ide a pömpölőd!

– Gondolom paraszttűzből is jó lesz. – Lali átnyújtotta a cigijét.

– Hogy a viharba ne! – az égő cigit úgy szorította rá az övére, mintha vezetéket szerelne.

– Kösz. Rendes vagy.

– Tudom.

Mindketten megszívták a cigarettájukat, Lali boldogan vette tudomásul, hogy a fűtött kocsiban eregetett füstje is van olyan szép, mint a fagyban a lehelete. Krisztián szembetartotta a cigijét, ráfújta a füstöt, és elrévedt nyugalommal szemlélte a parázs ütőérszerű lüktetését.

– Na tűnjünk a francba. – szólalt meg végül Krisztián.

– Na hál’ Isten. – emelte ki a testét Lali a kocsiból.

Egyszerre vágták be maguk után az ajtót. Felevickéltek a járda közepére, és mintha már órák óta itt dohányoztak és sétáltak volna, folytatták útjukat.   

– Egyszer majd elárulhatnád, miért hagytad ott a menő gimnáziumodat, és kerestél meg, ha ilyen barom vagy. Addig viszont közlöm veled, ha legközelebb csak azért mész bele egy autólopásba, hogy öngyújtóként használhasd a járgányt, akkor inkább az ilyen punciktól kérjél tüzet, – mutatott egy magas sarkúban egyensúlyozó gumibőrű nőre, aki éppen mellettük haladt el – engem meg hagyjál lógva.

– Oké. – Lali felhúzta a sarkait, és cipőorrával hátraperdült akár egy táncos.

– Ne örülj meg! – már a mondat végére érve gyorsabban vert Krisztián szíve.

Lali ennek ellenére nyugodtan indult a lány után. Harapott egy slukkot a cigijéből.

– Hé kislány! – a füsttel kevert lehelete kiömlött a szájából. Mintha csak egy járó autó kipufogója lenne.