Hármasképek (I-III)

nem hittem el hogy kéz lesz
s te szelíd leszel a kézhez:
,pohár és deszkaszálka’

leültem
mert nagyon messze hagytalak
és mindenki alszik

a rongyok melegét hívnám
mielőtt szemedhez érnék
só és víz ura

*

nem tudni ő vagy délután van
leszáll a hús
a vér

magába terped ősziesen
az egyetlen tér legyen
hogy él

az utolsó kioltott szóban
isten
akár egy talányos végtag

*

végül a végső gondolatra gondol
mely beléhatolt
a sárral

tudta hogy élni fog
de nem gondolt agyával
nem gondolt a bűzzel

elbúcsúzott
hogy lángjává legyen:
vér-forgatta Szín a tűzben

 

Térhang
(Hommage à Cyprian Norwid)

,fegyvertánc’ utáni alkonyat van
lezárult Veszteség
a csúcsfények izzó hegyén eléget
mindent a sűrű ég

oly mindegy ,ölni vagy öletni’ mentél
halálod így is érzem
letérdelek a belémvadászó
magányos térnyerésben

s imádkozom                  de nincs kivel
kívülmaradni legbelül –
„áll és repül” a Végtelen
minden és mindenki áll
repül

 

 

(Illusztráció: Horváth József)