1.

A jégbe dermedt éjszakákon,
ha odakint a fagy kemény,
s mikor igen nagy úr a tél,
kedves gyerekek, azt kívánom,
legyen a szobátok meleg,
és legfőképp: örüljetek,
mert eljön még a szép karácsony,
van még remény,
csak ámuljatok a csodákon,
és hallgassátok meg mesém.

Gondoljatok egy nagy, sötét szobára,
ahol kis gyertyaláng remeg,
és vörösen dereng a kályha,
s halkan beszélget két gyerek.
Az ajándékra és a fényre vár
egy fiú és egy kisleány.

2.

Ez a két testvér kicsoda?
Ha akarjátok hallani,
megmondom: a fiú Frici,
s a kislány neve Marika.
– Te milyen ajándékokat szeretnél? –
kérdezi bátyját a leány.
– Tornyos várat, de még jobb volna ennél
egy csapat szép, derék huszár.

Marika babáin gondolkodik:
melyik örülne új ruhának,
melyik szeretne tarka sálat?
De sok minden kellene itt!

………………… És Keresztapa eljön-e?
Nincs ilyen keresztapja senki másnak;
amit ő ad, az mind varázslat;
egy szeme volt, más baj nem volt vele,
és még talán, hogy  – már bocsánat –
néha kicsit rángott az a szeme.

3.

Ám ekkor hallottak valami halk zenét;
emelkedett, elragadóan áradt,
és lágyan járta végig a szobákat,
távoli volt és csodaszép.
Fehér fény futott át a falakon,
nagy, áttetsző szárnyak lebegtek,
s akkor egy pillanatra csend lett;
figyelt a két gyerek nagyon.
Megszólalt egy kicsiny harang,
ezüst hangon: giling-galang;
a kétszárnyú ajtó szélesre nyílt,
s nagyobb öröme nem lehet gyereknek,
mint látni ennyi pompát, ennyi színt;
előbb ámultak, majd nevettek,
és aztán ámultak megint.

4.

Az óriás fenyő középen állt,
rajta megannyi aranyalma,
ezüst kígyók bujkáltak ágai között,
csillagok szórtak százezer sugárt,
s a tűlevelek mélyzöld rejtekén
szikrák törték át a smaragd ködöt,
és ott sok-sok rejtelmes csodalény:
manó bújt meg, angyalka röpködött.
vasorrú bábák seprűnyélen;
ezt mind elhiszitek, remélem!

És hogy mennyi ajándék volt alatta!
Képeskönyvek és szép babaruhák;
Marika éppen ilyesmit kívánt,
és ahogy azt Frici akarta:
megpillantotta a csapat huszárt.

5.

A fánál találkozott a család,
így kívántak szép, boldog ünnepet,
megölelte Apát, Anyát a két gyerek,
üdvözölték Keresztapát,
majd megcsodálták bűvös ajándékait:
a sokablakos, kicsiny palotát,
konyhájában finom ebéd főtt,
a királyt, aki épp hurkát eszik,
szépséges és gondos királynőt;
járkált még ott sok uraság,
s az ajtón kilépett játék Keresztapa.
– Mondd csak, te vagy az ott? –
kérdezte Frici – Igen, én vagyok. 
– De hát ez jár, pedig csak egy baba!
– Ott benn egy rejtett óramű mozog,
az élteti, csak ennyi az oka –
mondta a félszemű Keresztapa.

6.

De volt még valami abban a várban,

nem is bent, mert most jött onnan elő:

egy kis bábu indult útjára bátran,

szemében merészség volt és erő,

csizma volt rajta és egyenruha,

s azonnal megszerette Marika.

Miféle bábu volt? Diótörő!

 

Frici a szájába diót rakott,
egy kar volt rejtve hátul, a kabátban,
meghúzta, s a dió reccsent nagyot,
Diótörő feltörte a fogával.
De Marika valamit észrevett:
– Keresztapa, mintha rád hasonlítana!
– Még mit nem – szólt erre az –, nézzenek oda!
de én már indulok, ég veletek,
ezt a bábut vedd gondjaidba, Marika,
már késő este lett, megyek haza.

 

7.

Marika gyengéden karjába fogta,
és indult, hogy a polcára tegye,
lám csak, milyen szomorkás a szeme,
gondolta, s mégis mintha mosolyogna.
– Késő van – mondták a szülők –,
indulás, gyerekek, mert vár az ágy,
feküdjetek le mielőbb,
jó éjszakát, jó éjszakát!

Kint hullt a hó, és csend borult a házra,
mélyen, békésen aludt a család,
hanem nyugtalan volt Marika álma!
s ekkor kezdődtek a szörnyű csodák.
Gyerekek, kapaszkodjatok,
mert ami most jön, rettentő dolog.

 

(Az illusztrációt Vincze Luca Fanni készítette.)

 

 

 

 

(Whoso list to hunt)

Annak, kit hív a hajsza, itt e vad,
én, fájdalom, többé nem űzhetem.
Kimerített a hiú küzdelem,
hajtóként jövök, a legtávolabb.
Fáradt agyam, bár reményt úgyse kap,
egyre festi szép szarvasát, hiszen
elhagyni sem tudom, csak kergetem,
mint ki hálóval szél után szalad.
Ki űzi őt, tudja meg, nincs esély,
életét hasztalan fecsérli el;
gyémántba vésték szép nyaka köré:
Ez Cézáré, Noli me tangere,
ne érints, ha szelídnek is hiszel,
túl vad vagyok a karjaid közé.

Szabó Eszter fordítása