Halak a hálóban
léket ütnek halászok
álmok
izzanak horgokon
rokon
a hal s ki halálát adja
vézna
világot fest a tél
varjak az éjben
ébren
virraszt a tó mélye
fényre
vágyó némaságban
bátran
hasít jeget a csend
Lírai én
A kilincsen én
az értelem – ha megértem
a kőhideg, hangsovány szó enyém.
Arcom névtelen
elhasadva az emlék – vesztes én
én vagyok, a kulcsok is
mind csak én – a kilincsen én.
És a vége én
szégyen nélkül – a zárban
a néma, kegyetlen rezzenés.
És betűkké sötétül otthonom
a papíron elbomló ráncok én
belém lép a vers
én lépek belém
(Illusztráció: African Tingatinga Art)