A Teremtés (mese)könyve

Böszörményi Gyula, Emberke színe, Bp., Csimota, 2009.

 

 

 

Manapság, mikor karöltve jár a gyűlölet, a rasszizmus és az észnélküli PC – mely már önmaga paródiájává avanzsál – igazán üdítő élmény kézbe venni Böszörményi Gyula meséjét, mely a Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatának egy viszonylag korai darabja. 

A fülszövegben a sorozat „a hovatartozásról, az emberiség sokszínűségéről, a másságban rejlő értékekről, és ezek elfogadásáról” ígér mesét; „klasszikus motívumokkal – az ideológiai felhangokon, a mindenáron való tanulságokon” túl, s nem csak ígéri, de be is tartja. Kezdetben Ég Atyácska éppen az ember összegyúrásával foglalatoskodik, ám amikor valami nem stimmel, kikéri felesége, Hold Anyóka véleményét. Már önmagában ez a duális Teremtőerő is kedves gondolat számomra – a jól megszokott önálló férfi Teremtő helyett.

A nyelvi ínyencségek iránt fogékonyabb felnőttek sem fognak unatkozni felolvasás közben, hiszen például „az ember teremtésével bajmolódott” és a „plántáltam rá hajat is” kifejezések külön atmoszférát teremtenek a szövegnek és mosolyt csalhatnak az idősebb korosztály ajkára is. Agócs Írisz egyoldalas, könnyed illusztrációi, melyek párhuzamosan futnak a szöveg mellett, remekül kiegészítik azt, s kevésbé didaktikus mivoltukban még jobban megmozgathatják a gyermeki fantáziát.

A (teremtés)történet elején kiderül, hogy a már előzetesen összerakott ember egészen jóra sikeredett volna, csak éppen roppant unalmas, ráadásul ha mindegyik hófehér folyton összekevernék őket, így hát elhatározzák, hogy nem egy, hanem inkább öt embert gyúrnak össze legalább, és azokon próbálkoznak …