Nem képesek a gyerekek megbántani egymást? Kiközösíteni a csoport egy tagját valamely létező vagy mondvacsinált ok miatt?

A Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatának immár hatodik tagja az elfogadásról és Lenkáról, a dundi kislányról szól, aki magányos, mert nincsenek barátai. Testalkata miatt tréfa és csúfolódás tárgya, ezért legjobb pajtásai a papírok, ceruzák, zsírkréták és minden amivel alkotni lehet, egészen addig, amíg Palkó meg nem látja  őt rajzolgatni az aszfaltra.

A szerző által írt és illusztrált könyv vizualitása nagyon erős egységet alkot a szöveggel; a képek technikája pedig igazán érdekessé teszi. Láthatóan az alap hullámkartonra lett festve, számtalan egyéb apró tárgy segítségével. Például már a címoldalon szereplő Lenka felirat is színesceruzákból “áll össze”, Palkó nadrágja pedig valamiféle széles szövésű anyagból van, de ceruzafaragvány és újságpapírdarabok is is segítenek az összehatásban. A kötet bővelkedik hasonló, kreatív megoldásokban, például az előzéklap és hátulsó párja harmonizál, elöl Lenka szomorkodik, de a könyv legvégén már Palkóval üldögél. Az oldalszámok pedig minden egyes oldalon különböző módokon és helyeken szerepelnek, találunk katicát, dobókockát, de még római számokat is. A karakterek megjelenítése, színeik is nagyon találóak, Lenka például csak úgy árasztja magából a melegséget.

Intermediális kincsesláda

Bátky András, A világ összes kincse, Bp., Csimota, 2012

Ránézésre egy teljesen szokványos mesekönyvet emelhetünk le a polcról, de már az alcím – Jazz-mesejáték – is rögtön jelzi, hogy nem éppen egy mindennapi vállalkozásról van szó. A könyv tartalmaz egy jazz-improvizáció alapú mese-cd-t, melyen a történetet maga a szerző adja elő; mesélőtársa, Bíró Eszter pedig nem csak narrál, hanem énekli is a Sárik Péter Trió szerzeményeit, így a rádiójátékra emlékeztető, zenei aláfestéssel kísért szövegekből és dalbetétekből kirajzolódik a kötetet alkotó mese.

Hogy olvasással vagy zenehalgatással kezdjük-e a befogadást, az ízlésünkre bízza a szerző. Személy szerint én az olvasást részesítettem előnyben, és egy kicsit sem bántam meg. Nyughatatlan Micónak – aki az Üveghegy tetején élő családjának legkisebb tagja – az apukája állandóan úton van, ám a legféltettebb kincseit otthon tartja, egy ládában. Mikor azonban Micó bele akar nézni a ládába – huss – nem marad benne más, csak egy ütött-kopott családi fénykép. Elindul hát egy hosszú utazásra, hogy meglelje a kincseket.

Ez a 4―10 éveseknek (és azok szüleinek, tanárainak) ajánlott könyv igazán szellemesen és természetesen ötvözi a klasszikus mesei elemeket – Üveghegy, Óperenciás-tenger, legkisebb leánygyermek, országokon átívelő utazás – a mához, hétköznapi élethez és a gyerekek világához közelálló dolgokkal, például: műanyagcsőr, egyenruhás forgalomirányító és szappanbuborék-fújó. Nem túl didaktikusan, de annál kedvesebben mutatja be, hogy kinek és mi is érhet igazából kincset, s hogy azt már igazán nem lehet csak úgy zsákba rakni és hazacipelni.

De nem csupán a megzenésítés által válik intermediálissá a kötet, hanem Rofusz Kinga csodálatos – és már-már szürreális –, artisztikus illusztrációi mintha új dimenziókat nyitnának a lapozások alkalmával, külön élményt jelent a verbális részeken kívül elmélyedni egy-egy soron következő festett világban is.

A Teremtés (mese)könyve

Böszörményi Gyula, Emberke színe, Bp., Csimota, 2009.

Manapság, mikor karöltve jár a gyűlölet, a rasszizmus és az észnélküli PC – mely már önmaga paródiájává avanzsál – igazán üdítő élmény kézbe venni Böszörményi Gyula meséjét, mely a Csimota Kiadó Tolerancia-sorozatának egy viszonylag korai darabja. 

A fülszövegben a sorozat „a hovatartozásról, az emberiség sokszínűségéről, a másságban rejlő értékekről, és ezek elfogadásáról” ígér mesét; „klasszikus motívumokkal – az ideológiai felhangokon, a mindenáron való tanulságokon” túl, s nem csak ígéri, de be is tartja. Kezdetben Ég Atyácska éppen az ember összegyúrásával foglalatoskodik, ám amikor valami nem stimmel, kikéri felesége, Hold Anyóka véleményét. Már önmagában ez a duális Teremtőerő is kedves gondolat számomra – a jól megszokott önálló férfi Teremtő helyett.

A nyelvi ínyencségek iránt fogékonyabb felnőttek sem fognak unatkozni felolvasás közben, hiszen például „az ember teremtésével bajmolódott” és a „plántáltam rá hajat is” kifejezések külön atmoszférát teremtenek a szövegnek és mosolyt csalhatnak az idősebb korosztály ajkára is. Agócs Írisz egyoldalas, könnyed illusztrációi, melyek párhuzamosan futnak a szöveg mellett, remekül kiegészítik azt, s kevésbé didaktikus mivoltukban még jobban megmozgathatják a gyermeki fantáziát.

A (teremtés)történet elején kiderül, hogy a már előzetesen összerakott ember egészen jóra sikeredett volna, csak éppen roppant unalmas, ráadásul ha mindegyik hófehér folyton összekevernék őket, így hát elhatározzák, hogy nem egy, hanem inkább öt embert gyúrnak össze legalább, és azokon próbálkoznak …