A víz alatti város

Majd még, félálomban, egy verset rakott föl, csaknem találomra, arról, hogy „Barbárokra várva”; a vers címe az volt, hogy „Barbárokra várva”; és arról szólt, hogy Barbárokra várva; és persze Barbárokra vár majd ("várand"), persze, hol máshol, az amfiteátrumban Óbudán, most szerdán, persze, este hatkor:-)

Barbárokra várva

Talán a kert. Talán
az volna jó: körték, aranyló dáliák
közt egy csordultig hamis, de másik élet,
kerti szék és kinti asztal
a lugasban, fölhevült virágok:
szeptemberi idill, kiinni egészen –

a kehely, a kép üres, üres, üres,
senki a kertben,
senki a parton, a fák közt, a túlságosan
romantikusra festett tájból kilépett
valaki, magára maradt
körtefa, vénülő cseresznye –

renyhe embertelenség. Alig hiszem,
megérem: távol, kényes szordínóban
munkazaj dongója zümmög,
szitál, egy helyben fonalat húz, feszül
a pillanat, fényes selyemszál:
véget érni, elszakadni nem fog.

Légy te nyugodt. Légy víg. Nézd,
asztalon a sajt is rohad már,
beérett. Így romlik rád
időd, szeleteld, falatozd bölcsen,
míg lehet. Vadállat-szag és sötét lesz
úgyis, barbárok, miattatok!
 

Ahogy bejött a házba (V. A.,  a „házi jó barát”), és megkérdezte: mit lehet enni, mire ő (én), megkínálta a túrós tészta maradékával, hiszen épp az imént fejezték be az ebédet a cseresznyefa alatt, a teraszon (a cseresznye már éppen „pözsdülni” kezdett, ahogy körülnézett és rákérdezett: költözködtök?, ő igent mondott, ahelyett, hogy azt felelte volna: nem, megérkeztünk. Ez a barát volt leginkább szemtanúja nő-ügyeinek és viszont, szolídan persze, a nő-ügyek a maguk tényszerüségeikben, következtetéseikben és végszavaikban mutatkoztak meg egymás előtt, sallangok nélkül, mint az aforizmák; mint a több szálon futó cselekmények demonstrációi, inka fonalírás (csomóírásnak mondják? rossz megközelítéssel?), nemzedéki szalaglabirintus. Felismerte, de még hogy!, hogy párhuzamosai nemzedéki párhuzamok, nemzedéki kerülőutak.

Kettős kód: emblematikus zenék őrzik. Miután a jó barát távozott, meghallgatott párszor egy nemzedéki számot, ahol a halál és a szeretkezés van kijátszva egymás ellen, szex és pusztulás: lehet e kettős kód ennél erőteljesebb… /A zene: Romolj meg, pl. hallgasd meg ezt a felvételt:

www.youtube.com/watch

Borbély Andrással május 26-án, kedden, 19 órakor Hidegség, állat című könyvéről Bánki Éva és a szerkesztő, Prágai Tamás beszélget a Tandem kávézóban (a Vásárcsarnok mellett, Pipa u. 6.)

..csak arra emlékszem, hogy egy üres lakásban élt egy csávó…

… vagy csaj?

… vagy nem is lakásban?

… vagy nem is élt?

(Az emlékezet torz tükrében tolakodnak az események, mind ide, a blogra kívánkozik, és jönni is fognak, ismét, sűrű rendben, naponta… Tényleg naponta…)

És közben Barbárok várnak a kapuk előtt.