A víz alatti város

Ez az írás megjelent az Új Forrás folyóirat decemberi számában. Ez – de mégsem ez, a szöveget közben átdolgoztam ("javított kiadás" stb.) Miért? Csak. Nem tetszett a mondatok cizelláltsága. És még egy háttérinfó: elkezdtem ciklusba rendezni az "ilyneket" (vegyes tartalmú kisprózák), és persze ilyenkor is "jegecesednek" bizonyos szabályszerűségek (milyennek szeretném látni a saját stílusomat éppen stb . ) Úgyhogy publikációtörténeti szempontból ez most valóságos kuriózum:-)

Tehát, maga az írás. Az eredeti elérhető az Új Forrás decemberi számában.

Az elmismásolt kínai

Épp volt munkája, ezért nyugodtan lélegzett, mint egy vízipálma télen, és még egy pár foszforeszkáló mandzsettagombot is sikerült szereznie – nem tudta megmondani, hogy miért, de egy ideje mindennél fontosabb volt számára, hogy foszforeszkáló mandzsettagombot birtokoljon – , de azért még ledöntött volna egy jeges flipet vagy kettőt, egy flipet a Rum fájvban, mert amióta volt munkája, csak flipet ivott.
Gabricsek a Zömörkény Gálaautó értékesítési osztályán helyezkedett el, és a cég csaknem hetvenegy százalékos részesedést birtokolt a gálaautó-piacon; ez a mai világban olyan, mint egy életbiztosítás.
Benéz tehát a Rum fájvba, határozott Gabricsek, a távfűtő művek lecsupaszított vezetékei alá (a Rum fájv a Távfűtő Művektől lopta a meleget, Nevörinaf, a csapos, a deréknyi vastag vezetékeket lecsupaszította, így azok a hő nagy részét helyben leadták)… (—itt most jöhetne egy rész, hogy eljut a Rum fájvig, és közben még valami történik, de ezt inkább átugorjuk—) …és amint dugja a fejét be, Nevörinaf, ez a kigyúrt állat már kezdi is keverni a flipet, ez bizony szép! akárki akármit mondjon is, hogy már rendelnie se kell, így alakulnak ki a jó szokások, gondolta Gabricsek törzsvásárlói öntudattal.
„Még csak meg sem kell túlságosan erőltetnem magam, hogy az elvárt normát hozni tudjam, mit mondjak, valóságos üdülés a VYSY után…”
Ebből is látszik, hogy még akkor is rossz érzés fogta el Gabricseket, amikor már Zörényinek dolgozott, amikor a VYSY-re gondolt. Ott ugyanis az elektromos hajcsavaró termékcsoport értékesítését kellett felépítenie Kelet-Ugundu régióban (fogalma sem volt róla, hol található Kelet Ugundu, azon túl, hogy nyilván Nyugat-Ugundu keleti szomszédságában), de földrajzi ismereteket nem is vártak el tőle a VYSY-nél. A VYSY vezérkarát teljesen meggyőzte Gabricsek önéletrajza, sőt, lehengerelte őket az életrajz, melyet az Önéletrajz felsőfokon című kiadvány segítségével állított össze magáról – hála  a szerzőnek, Dr. Prof. Kanyecki Elemérnek. Az önéletrajz alapján az összes bizalmat teljesen beléje helyezték. (— Nem, nem is Ugundu volt a bökkenő; hanem az, hogy az eladást sehogy sem sikerült a megkövetelt norma alapján növelni, pedig igazán mindent kipróbált, amit csak lehet egy ilyen kaliberű üzlet esetében, és már hajcsavarókkal álmodott éjszakánként, kicsi, lila, erőszakos hajcsavarókkal, amelyek úgy nyüzsögnek, mint a kukacok; de amikor megtudta, hogy Kelet-Ugundu lakosságának nyolcvanhárom százaléka fekete és göndör hajú, hát ez bizony derült égből villanycsapásként érte Gabricseket, és azonnal tudta, hogy mit tegyen, habozás nélkül előkereste az Önéletrajz felsőfokon – Gyakorlati tanácsok Dr. Prof. Kanyecki Elemértől című kiadványt.—)
„Gondoltál arra valaha, hogy a jeges flip iránti vágy néha erőteljesebb a kötelességtudatnál?”
„Mi a rák (—az a kötelességtudat—)?”
„Haza akartam menni, kiganalyozni azt a disznóólat.”
„Mért, disznót tartasz a kádban?”
„Én magam vagyok a disznó.”
Nevörinaf megmerített egy üvegpoharat a zavaros lében, amitől az váratlanul habozni kezdett, majd lecsorgatta a habot a pohár pereméről, aztán föltartotta az üveget a csupasz lámpaizzó felé. A pohár finoman árnyalt tejüveg színét öltötte fel.
„Tudod, hol van Ugundu?”
„Nem, és nem is érdekel.”
„Végre valami, ami összeköt minket.”
Gabricsek elsősorban Valér úr történetei miatt ivott flipet a Rum fájvban. Nap mint nap meghallgatta Valér úr beszámolóit, avagy ahogy maga Valér úr fogalmazott, „szigorúan bizalmas jelentéseit”, és el kell ismerni, hogy Valér úr még mindig izgalmasabb téma, mint mondjuk a VYSY vagy akár a Zömörkény Gálaautó. Gabricsek, már ahogy jött lefelé a kopott téglaburkolatú lépcsőn (—ennek az elbeszélése még ahhoz a részhez tartozott, amit átugrottunk—), hallhatta Valér úr hangját, hallotta, hogy Valér úr a helyén van, a hátsó fedélzeten, a pult és a játékszoba között, és éppen kijelenti, hogy a személyazonosság néha a legmegfoghatatlanabb valami, de folytatást elnyomta a ventilátor búgása. (— Tegyük hozzá: Gabricsek nem maradt le semmiről. Valér úr akkurátusan megvárta, hogy a ventilátor megforgassa azt a néhány, a lambériás álmennyezet alá szorult, életunt legyet, amely céltalanul kóválygott a Rum fájvaban, és hogy Nevörinaf a fehér billenőkapcsolóra illesztve széles mutatóujját leállítsa a zörgő motort.—)
„Egy alkalommal  példának okáért névtelen bejelentés érkezett az ügyosztályra, melyben az állt, hogy valami Li Cio vagy Lu Cao nyomtalanul eltűnt, és  ezek a legkellemetlenebb esetek. Holott úgy tudtuk, hogy az utóbbi hetekben nyugalom honolt a kínai kolóniában.”
(— A nyitómondat Valér úr erőssége. Igazi író lehetne ez a Valér úr, ha nem rühellné az írást. Mindig csak a szöveg, a szöveg, a szöveg!—)
„Mért nem írod meg ezeket a történeteket?”
Valér úr télen-nyáron halszálkás zakóban császkál és széles, feltűnő mintázatú nyakkendőben, és még azt is megengedi magának, hogy ne törődjön a zakó gallérjának tisztaságával, pedig ez Kanyecki szerint egy súlyos test sértéssel felér, és a tarkójára fésüli azt a néhány szál hosszú, ősz haját, hogy eltakarja a nyak két oldalán szépen fejlődő pihéket, de a kapitányságon eltöltött hosszú évek alatt az ügyiratok száraz és szikár nyelvétől megundorodott, és ezért nem ír, ellenben valóságos élő gyűjteménye a különös eseteknek. (—Valér úr nyugalmazott rendőrségi fogalmazó, vagy valami efféle; Gabricsek viszont ebből is tőkét kovácsolt, mert a tőle származó információt továbbadta egy újságírónak, aki „Agyasmajom” néven publikált harmadvonalbeli bulvárlapokban. Ennek az újságírónak az volt az alapelve, hogy a „hablaty” világában élünk – ő is olvasta Kanyecki Önéletrajzírását -, ezért minden verbális inzultus igazolható erkölcsileg; és egyáltalán, a nyomdafesték semmire sem kötelez. Ezért ennek a „Agyasmajomnak” viszont kapóra jöttek Valér úr történetei, és azok révén szép karriert futott a bulvár világában stb. stb.—)
„Hah. Majd ha befektetési tanácsra lesz szükségem, írni fogok.”
(—Gabricseket valami félreértés folytán brókernek vagy befektetési tanácsadónak tekintették.—)
„A legnehezebb ugyanis az után nyomozni, ami nincs. Mert ha egy lefejezett hullát találnak valahol, akkor az attól még hulla, hogy nincs meg a feje; vagy ha talál valaki egy, megbocsát a kifejezésért, emberkupacot, mondjuk egy halom testrészt, vagy bárminemű szerves anyagot, amiről föltéte
lezhető, hogy ember földi maradványa az illető, akkor a tudomány jelen állása mellett senki és semmi sem akadályozhatja meg, hogy annak a kupacnak a személyazonosságát megállapítsák, a DNS-minta ugyanis csalhatatlan, ha pedig, teszem azt, fölrobbanna ez a gázpalack és ez az egész kóceráj leégne a söntéspulttal együtt, és belőled meg belőlem egy-egy összeégett hajcsomó vagy mondjuk egy köröm maradna, akkor az orvosszakértő megvizsgálná azt a hajcsomót vagy körömdarabot, és megmondaná, hogy ez te vagy vagy én vagyok, bár nekünk persze akkor már mi hasznunk lenne az azonosításból, vagy ha magának legalább egy ujját megtalálnák, akkor aztán az ujjlenyomat alapján igazán könnyű dolga volna annak a szakértőnek, de amikor nincs holttest, akkor szinte lehetetlen elvégezni az azonosítást, nemde? Ezért mondom, hogy nem tudhatjuk, hogy mi az, ami nincs; és ez még inkább így van a bűnesetek világában.”
„Vajon honnan tudja ennyire biztosan Valér úr, hogy mi nincs?”
De végül nem mondja ki, e helyett ezt mondja: „Mi volt a maga beosztása a rendőrségen?”
Valér úr fintorog, majd egy pillanatra elhallgat, és csak azután folytatja a mondatot, hogy „átszelelte” az orrát. „A bejelentések határozottan ebbe az irányba mutattak… stb., stb.”
„Hagyd már a kínait, Valér úr. Azt meséld el, hogy kell megírni egy hangulatjelentést.”
„Márpedig a bejelentések határozottan ebbe az irányba mutattak. A Fogyasztóvédelmi Felügyelőség adta át az ügyet, és mindannyian tudjuk, mennyire kell a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség ügyeit komolyan venni. Panasz érkezett, hogy valami Li Tsi vagy Ho Tao – nem, mégis inkább Li Tsi, Ho Tao az a kínai volt, akit az artisták tévedésből felfűrészeltek – szóval ez a Li Tsi valahogy gyanús. Nyelvtanári végzettséggel rendelkezik és angolórákat ad, de csakis az interneten keresztül, érti, szakértő úr, afféle távtanár, és a diákok nagyon elégedettek is vele, mármint az óráival, semmi probléma, a tanulók tanulnak és vizsgáznak, ahogy ez az oktatás esetében lenni szokott, csakhogy egy alkalommal Li Tsi helyett egy másik Li Tsi jelentkezett be, hogy ő tartja meg az órát, de ugyanolyan néven, ami persze az interneten keresztül nem is annyira feltűnő, ismeri bizonyára a webkamerát, hát ez egy kicsi képet produkál a képernyőjén, kipróbáltam, hát annyira elmosódott az a kép, ami azon a kis kamerán átmegy, hogy anya legyen a talpán, aki a saját egyszülött gyermekét felismeri, és tegyük még hozzá, hogy egyik kínai olyan, mint a másik, tehát ezzel le is zárhattuk volna az ügyet, ha a tanulók nem panaszkodnak, hogy ez a Li Tsi azért mégsem ugyanaz, és most már egyik alkalommal rövid, platinaszőke frizurával, azután meg vállig érő göndör hajkoronával érkezett, ami persze szintén Li Tsi magánügye, és ha akkora orrkarikákat fűz az orrlikába, hogy azon keresztül a szájába tudja szippantani a spagettit, akkor ahhoz sincs senkinek semmi köze, de akkor már több nyelviskola hallgatói panaszkodtak, hogy elegük van Li Tsiből, aki mindig más…
(—)
… épp ezért át is adtuk az esetet az adóhatóságnak. Hiszen ebből az aspektusból az ügy gazdasági oldala domborodik ki, mint egy formás női mell, már ha ugyanarról beszélünk, már megbocsáss, nem ismerem a szexuális beállítódásodat, de gyanakodni kell, hogy ha Li Tsire panaszok érkeznek a Nyelvadu, a Nyelvász, a Prolilingva, az Excalibur, az Angolulfolyékonyan és a Top Hen English nyelviskola hallgatóitól is, akkor az a Li Tsi vagy valóban dzsolidzsóker, vagy valami nagy svindli van a dologban, és a svindli statisztikai valószínűsége lényegesen nagyobb, mint a csodáé, sőt, sok esetről a statisztikán  felül is kiderül, hogy svindli, de alig telt el egy hónap, és az adóhatóság nagy bosszúságunkra visszaadta az ügyet, mert rendben találta Li Tsi papírjait, aki tényleg órát vállal a  Nyelvadu, a Nyelvász, a Prolilingva, az Excalibur, az Angolulfolyékonyan és a Top Hen English nyelviskolánál, de hát azt ugye nem lehet megtiltani neki, hogy naponta negyvennyolc órát dolgozzon, és papíron, ahogy ez lenni szokott, minden olajozottan folyt –
de akkor már nekünk tényleg nagyon bántotta a csőrünket ez a Li Tsi, különösen amikor a Top Hentől az a panasz érkezett, hogy az oktató kakastaréjszerű punk frizurával jelent meg a számítógép kamerája előtt, és ezt a hallgató kifejezetten női diszkriminációnak érezte, mert ő, úgymond, nem véletlenül jelentkezett abba a nyelviskolába, amely magát a felső tízezerhez tartozó hölgyek szakértőjének nevezi, és ezért joggal kéri ki magának a kakastaréjt, már azért a pénzért, amit befizetett, és erre azt mondja nekem az ügyosztályvezető, hogy szállj már rá erre az ügyre, Valér, tudjuk már meg végre, kicsoda ez a Li Tsi…. És én persze nekiláttam, mert mondom, már engem is erőteljesen érdekelt az eset, de ami azt illeti, ez a történet nem is volt annyira egyszerű. Kíváncsi lennék például, hogy te vagy Nevörinaf hogyan ragadta meg volna ezt a történetet. Te a tettek embere vagy, ha jól tudom, még szoftverbiztonsággal is foglalkozol…”
(— Gabricseknek nem volt kedve reagálni erre a provokációra, mert Nevörinaf már rázta azt az édes flipet, és édes alkoholt inni érzelmi gyengeségre utal, de Gabricsek megengedte magának ezt az egy kis kilengést—) Nevörinaf, tény, nagymestere a pikáns italoknak, nem is várná az ember, hogy egy ilyen pingpongasztal méretű vadállat ilyen flipet keverjen, igaz, ami igaz, a hatalmas fekete iskolatáblán, a pult mögött, ahol az itallap szerepel, csaknem nyolcvan koktél címsora olvasható, és Gabricsek nem is gondolta volna, hogy ennyiféle koktél létezik, ismeretlen meghatározások, mintha régi kalózok és elsüllyedt hajók neve volna valamennyi, ugyan ki iszik itt koktélt? jószerével senki, Nevörinaf jobb időket látott shaker poharai a bárpult szélén porosodnak, és hát nehéz magyarázatot találni magára Nevörinafra is, állítólag az anyjával él egy másfél szobás szuterénban, és semmi egyéb ambíciója nincs, mint hogy az anyjával ebédeljen és megfürdesse esténként, mert az anyja ágyhoz van kötve, ezt a luxust persze az úgynevezett menő helyeken nem tolerálják, épp ezért nem alkalmazzák Nevörinafot, aki kényszerből  bérli a Rum fájv nevű szuterént, ahol legalább ő lehet a főnök, és miközben Valér úr kijelenti, hogy békával álmodni: háborúság, és békát kuruttyolni hallani megcsalatást jelez, kő alatt találni viszont nagy bevétel, de hogy ő már nem emlékezik, hogy kő alatt volt az a béka vagy nem, ám ennek ellenére beiratkozott angol tanfolyamra, de nem ám egy nyelviskolába!, hanem hatba, beiratkozott a Nyelvadu, a Nyelvász, a Prolilingva, az Excalibur, az Angolulfolyékonyan és a Top Hen English nyelviskolába is, ámbár az utóbbiba csak azzal a feltétellel vették fel, ha megesküszik rá, hogy valóban transzvesztita.
„Legalább megtanultál angolul, Valér úr.”
„Ez nekem is megfordult a fejemben. Úgyis mindig nyaggattak az ügyosztályon, mert a fogalmazói státusz az EU-ban nyelvvizsga-köteles, na de most mondja meg, bróker úr, maga szerint mennyi a matematikai valószínűsége annak, hogy összefussak Li Tsivel egy tanfolyamon, na ugye! Látja! Perzse, hogy elenyészően csekély, de ami velem történet, az már tényleg megér egy misét;
történt ugyanis, hogy a Nyelvadu, a Nyelvász, a Prolilingva, az Excalibur, az Angolulfolyékonyan és a Top Hen English nyelviskolában egyaránt Li Tsi jelentkezett be, amikor az első online angolórán a webkamerát bekapcsoltam, pedig a Prolingvába speciális szaknyelvi képzésre jelentkeztem be, motorszerelőknek, a Top Hen pedig csak manikűr-angol ta
nfolyamra tudott vállalni, engedélyezem a kamerát, villan a képernyő, ott áll velem szemben Li Tsi a Nyelvaduban, vékony, beesett arcú fiatalember, a korát nem tudom megítélni, mert nekem semmit sem mondanak ezek a keleti arcok, az Excaliburban viszont Li Tsi már szőkére dauerolt nő, másfél órával később pedig egy szumóbajnok tart nekem motorszerelő-angol szaknyelvi tanfolyamot… karistolod, szakértő úr, micsoda slamasztikába keveredtem? Minden egyes tanfolyamon Li Tsi tanított, pedig ennek a valószínűsége lényegében a nulla felé tendál, hat nyelviskola, mindegyiknél dolgozhat húsz-harminc nyelvtanár, matematikussal is konzultáltam az ügyben, az mondott nekem valami ezreléket, hogy ennyi az esélye Li Tsinek, nem emlékszem már pontosan, talán tizenhat ezrelék, de nekem meg már igazán beindult a fantáziám, kimentem egy régi haverhoz, aki hamis dokumentumokkal kereskedik, tudja, forgalmi engedély, diploma, útlevél, efféle, tőle szoktam megtudakolni az árfolyamokat, amikor frissíteni kell az adatállományt és a statisztikákat, mondom neki, nyelvtanár diplomára lenne szükségem, gyanakodva rám néz, nem-e beugratás vagy hecc, de meggyőzöm, semmi beugratás, fizetőképes vevő vagyok, mikorra lenne meg a dokumentum, délután már jelentkezem is a Nyelvadu, a Nyelvász, a Prolilingva, az Excalibur, az Angolulfolyékonyan és a Top Hen nyelviskolába nyelvtanárnak, az utóbbi helyen persze parókába megyek az interjúra, mert ezeket a formalitásokat itt a mi térségünkben nagyon be kell tartani, ha valaki nő, akkor legyen nő tetőtől talpig, a hatból négy helyre máris felvesznek, ez aztán az eredmény, nem? Hogy még megmukkanni sem tudok angolul, aztán máris nyelvtanár vagyok, négy helyen? Hát ilyen világ van, ugye, a papír, az papír, és most jön a nagy leleplezés, ne csak kortyolgasd, fiam, azt a szörpödet, hanem figyelj is, mert azért jártatom itt azt a nagy pofámat neked –
… az adminisztrátor közli velem a Prolilingvánál, hogy Li Tsi nevére van engedélyezve a nyelvoktató program, vagyis így van engedélyük nekik, ezért Li Tsi neve alatt fogok tanítani, ha nincs ellene kifogásom, a papírokat is így állítja ki, de ne aggódjak, nincs semmi átverés, hó végén rendesen megkapom a pénzem, és ugyanígy járok az Excaliburnál és a Nyelvásznál is, a Top Henhez nem sikerül bekerülnöm, mert, tudod, nagyon ügyetlenül mozgok magassarkúban, ezen buktam el, megbotlottam a küszöbben és csaknem feldöntöttem egy gipsztyúkot (— a Top Hen marketing arca egy emberméretű gipszbaromfi—), de a virágvázából még ki is folyt valami szötymő a fénymásolóra, na, mondom, ezek se valami gyakran cserélik a vizet a virág alatt, a Nyelvadunál viszont ismét csak Li Tsi lettem, mert ők meg az Excalibur oktatási engedélyét engedélyeztették egyszerűsített eljárással, vagy hogy is megy ez, nem vagyok oktatásügyi szakértő, de azért utánanézettem ennek az ügyosztályon, és kiderült, hogy jelenleg száznyolc angol nyelvoktatás engedély fut kis térségünkben Li Tsi nevével hivatalosítva, és ezért én nyolc előmeneteli pontot kaptam a nyomozati irodában, mert nálunk meg valamelyik agyas bubu kitalálta, hogy előmeneteli pontokban számoljuk a nyomozati teljesítményt, és a nyelvoktatás engedélyezési folyamatát sürgősen megreformálták –
… hát gondolod, hogy valami nyugodt lettem ettől az eredménytől? Korántsem! Most kezdett bennem körvonalazódni a rejtély természete, ha érted, hogy mire gondolok, mert eddigi kérdéseink a rejtély felszínét súrolták. Most ébredtem rá, hogy Li Tsit elmismásolták. Van tehát a kezünkben száznyolc kópia, de hol van a valódi Li Tsi, akinek a nevét annyian eladminisztrálták, vagy hogyan is fejezzem ki magam, hol él ez a nagyon népszerű személy, aki  önmagában egy nagyhatalom, egy csúcstanár, aki, ha saját lábára állna, bármikor letarolná az egész nyelvpiacot? De engem nem a kópia érdekelt, gondolhatod! Nem az engedélyezési eljárás során megsokszorozott Li Tsi, hanem az eredeti, a hús-vér ember, és ezért folytattam a nyomozást a saját szakállra – csaknem eredmények nélkül. Néhány másodperc alatt kiderítettem, hogy Li Tsi 2003. június 11-én kapott ideiglenes tartózkodási engedélyt, majd szokatlanul hamar megszerezte az állampolgárságot, persze, fiktív lakcímen bejelentkezve – a Sörhajó utca 11. szám azóta régen lebukott mint fiktív lakcím és cégszékhely-hotel. Pár napra rá átszólt egy kolléga, hogy Li Tsit 2005-ben megbírságolták tilos parkolásért, de bérelt autó volt, és ezzel aztán el is veszett minden nyom. Eltelt négy év, és azóta semmi. Se bankkártya, se mobiltelefon… egy ember, akinek sem az eltűnése, sem a megléte nem bizonyítható, és a sors pikantériája, hogy az angoltanári diploma, amit persze egy külföldi egyetemen adtak ki, természetesen hamis volt, úgyhogy ilyen értelemben az összes Li Tsire alapozott nyelviskolai engedély hamis… És most itt van akkor ez a Li Tsi nevű fantom, itt él vagy nem él a közvetlen környezetünkben, mint egy negatív forma, épp csak hogy nyomot hagyott az időben, de azóta nem jelentkezik, olyan, mint egy horpsz, nem hogy bűnt, de még csak kilengést sem követ el, egyszerűen nem ad életjelet, és ezek után valamit töredelmesen bevallhatok?”
„???”
„Én bárkivel beszélek, titokban attól tartok, hogy lehúzza az arcáról a tökéletesen megtévesztő maszkot, és a maszk alól Li Tsi arca bukkan elő… Úgyhogy nagyon kérem, hogy amikor hozzád beszélek, ne kapkodj hirtelen a fejedhez és ne vakargasd az üstöködet, mert lekeverek egy hatalmas pofont, csak úgy, idegi alapon, hirtelen indulatból…”
Úgyhogy Gabricsek az asztalra teszi majd a kezét, mielőtt a pohárhoz nyúl, és amint az utolsó csepp flipet is kiszürcsölte, visszacsúsztatja a belső zsebbe a mandzsettagombokat .
 

"A tanulás új közege: a káosz

O’Neill & McMahon cikkében arról ír, hogy az ügyfélközpontúság és a tanulói populáció átalakulása lehetővé tette a tanuló-központú szemléletek elterjedését. A oktatást a tanuló autonómiáján túl az aktív, kreatív és kollaboratív tanulásra való ösztönzés jellemzi. A tanár szerepe ezáltal átminősül, szélsőséges esetben a tanár és tanuló közötti határvonal megszűnik.
Továbbgondolva ezt a szemléletet, azt állíthatjuk, hogy a káosz a tudásszervezés új közege, mely alapján kompetenciáinkat a kapcsolatok felépítésével szerezzük.

A konstruktivista szemlélet szerint a tanulás értelem-teremtő tevékenység, a jelenségekbe mi magyarázzuk bele a jelentést. Ezzel szemben a káoszelméletek azt állítják, hogy az értelem a megfigyelőtől függetlenül létező mintázat. A tanulási folyamat így nem más, mint a látszólag rejtett mintázatok megvilágítása (Siemens, George: Connectivism)."

Forrás: http://www.crescendo.hu/node/16

"    –    Van az így néha, kisöreg – magyaráz Jules bácsi. Az előszobában ül, a fehér ládán. Dinnyét eszik. Abban az időben határozottan kedvelte a dinnyét, kilószámra ette, csak úgy fröcsögött a szaft. Ő volt akkori énem fő korrektora, nem tudta el- vagy kikerülni, valahogy mindig nála kötött ki (akkori énem), ha a fővárosban járt: eleinte gyakran ,,hazament” (azóta elértem, hogy ez a szó teljesen kikopott a szótáramból), ha másért nem, ,,táplálkozni”; mert nem tudta megenni a bennszülöttek ételeit, a gnú belébe töltött véres húsnyesedéket, a zsíros bőrt vagy a főtt gnúfület, ami Inkában a táplálkozás alapját képzi. – Megírta Jung, hogy a tradicionális vérfertőzés mindig az ellentétek egyesítését jelenti. Nem kell beszarni. Éld meg: alaposan, kíméletlenül. De ha túlságosan belemész ezekbe az érzelmi felhangokba, baj. Baromság.
    Annyit azért jegyezz meg: a regény tradicionális modellje a fraktál. (De nem a farktál, hehe!) Azok a tekergő csigák (vagy ahogy régebben mondták, az ,,egymásból nyíló világok”, de ne törődj vele, a sznoboknak is kell valamit mondani). Persze hogy az útvesztő. Beszéltem neked Thészeuszról, nem? Most elmondom, mire figyelj, amikor írsz, aztán majd kidolgozod.
    Először is képzelj el egy lakhatatlan épületet. Ott van mindjárt annak a szenilis libának, Ilka nénédnek a nyaralója Alsóörsön. Még az ajtókból is ajtók nyílnak. Emlékszel? Mindegyik máshová, na persze, az egész ház csupa ajtó. Az, hogy valahová odatalálj, ki van csukva. Sohasem látod többé a szobát a sötétsárga kanapéval, Ilka nénédet sem, és nem fogod megtalálni a termet, ahol Julius Ceasart megölték. Mi? Jól van, nem szürcsölök. Haladásról pedig, ebben a térben, ezt talán belátod, egyáltalán nem beszélhetünk, de van valami viszonylagos…
    A padlóra ekkor dinnyemag pottyan, szétterül, mint egy barnászöld vizű tó, a közepén azonnal elburjánzanak a liliomok, mint a fák az Ajtósiról elnevezett fasorban. Az előszobából egy hal kitátott szájába lépünk, a falon spenótzöld olajfesték, rajt grafittal bekarcolt felirat: ,,János a jónás, aki fut.”
    –    Hülyeség – legyintett akkori énem, és összesöpörte a magokat Jules után. – Hülyeség. De mi az értelme?"

Forrás: Prágai Tamás, Inka utazás (Bp., 2000, korlátozott számban nálam kapható:-)