Két info: érdemes megvenni az Új forrás 3. és a Bárka 4. számát, előbbiben két versem olvasható, utóbbiban állítólag Pesti Kornélomról egy méltató írás – még én sem olvastam, nem tudom milyen.
De nem erről akarok írni. Hanem. Minap 10 éves a Fisz. Van, akinek ez semmit sem mond, van, akinek túl sokat: mindkettő gyanús. Ünnepség és beszélgetés, rendezvények, ahogyan kell. Szépen. Emberi beszélgetés és kötetlenség, és ez irodalmi vonalon ritka és becsülendő: ezért szeretjük. Vagyunk felkérve: beszélgessünk, mint "befutott", ill. "sikeres" író.
Hát ez izgi. Mert az, hogy a sikert nem a példányszámok és a piaci marketing jelzi, egy tény (idevágó alapvicc: mi a különbség patkány és mókus közt? semmi, utóbbinak jobb a marketingja.) De a szakmai elismertség sem (igazán jelzi a sikert / tehetséget / teljesítményt): már azért sem, mert annál azért több elismerést és díjat oszt a szakma, mint tehetség van. Így aztán még mi is beférünk, szerényen, oldalágon.
Ezért azt gondolom, hogy tényleg csupán a belső mérce számít, és kell menni mielőbb plakátragasztónak. Tisztes hivatás, "az utca hírmondója". Egy-egy ember ebből – szerényen – megél. Közben lehet gondolkozni, mit és hogyan írjon, de e hivatást kenyeréül ne vegye.
Igen, így jó. Elsuhannak a szóróanyaggal megrakott furgonok. Most már olyan szinten nincs korreláció siker és tehetség közt, hogy sikeres könyv még akár jó is lehet. Már ez is megengedhető. Keserű szájíz? Nem. Én introvertált vagyok, és ezért a megélhetést és a "mellette írást" választottam.
Néhány napon belül várható egy kis hasznos eszmefuttatás a klasszikus retorikáról, mert rájöttem, hogy nagyon is használható – belső sikerre fel.
A Bárka két havonta jelenik meg, ez a 2. száma.
http://www.barkaonline.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=520&Itemid=9
Meg az Eső meg a Parnasszus. Grat.
Lehet egy író introvertált? Kevés hivatás követel ennyi exhibicionizmust, nem?