Attól, hogy “mű”, már nem is “valódi”?

Mondolatok olvasgatásra, kiváltképp a Dunánál 2000 író- és költőverseny résztvevőinek:

"…a vers tulajdonképpeni létrehozását nem akarat és a meggondolás végzi, hanem a poéta szellemi automatizmusa." (Weöres Sándor, Egybegyűjtött írások I., Bp., 1970, Magvető, 241.)

Kommentár: Automatikus írás című versét mégsem automatizmus, hanem meghökkentő szókapcsolatok megkomponáltsága jellemzi! Lásd: "Főnévfürt füttyöget asztalszékbádogos gyufaharisnyán."

A költői szöveg a félrevezetések sorozatával éri el, hogy olvasója "az igazi riginalitás jelenében" érezze magát – írja Mechel Riffaterre (Semiotics of Poetry, Indiana UP., 1978., 13.)

Kommentár: Igazi originalitás? Ráébredni arra, hogy a nyelv: eszköz, mely sajátos eszközeivel, kategóriáival és fogalomkapcsolataival szemléletmódunk határait lép át? (Elindulni a nyelvben egy idegen világ felé, üdvözl légy, vándor.)

Az irodalom "szintaxis által érthetővé tett ritmus" – állítja Julia Kristeva (Revolution of Poetic Language, NY., Columbia UP., 1984, 30.)

Kommentár: a ritmus (ami nyelvileg tagolatlan, csak lüktetés, csak sodrás) e szerint megelőzi a nyelvet; másként fogalmazva: az irodalom nyelv előtti állapotában is "van"??? Hm.

"…a mesterség (artifice) a poétika alapja." (Charles Bernstein, Panoptical Artifice, Open Letter, 1987, (VI.), 9 (Fall), 9.)

Kommentár: jó lenne a versírást komolyan tanítani; mennyi jó olvasót nyernénk!

"Egy műalkotás, ez a befejezett, tökéletesen kalibrált szervezetének tökéletességébe zárt forma (…) nyitott: ezernyi – megismételhetetlen egyediségét érintetlenül hagyó, ám egymástól eltérő – értelmezés lehetősége." (Umberto Eco: A nyitott mű, Európa, Bp., 1998, 74.)

Kommentár: Milyen riasztó a műalkotás tökéletessége! Üveggolyó, melyről lesiklik a tekintet; mennyi panasz, mennyi kesergés; érthetetlen, kiáltják, érthetetlen! Mégis, mennyi mindent észrevesz a kószáló, eltévedő tekintet is… "A távolságot, mint üveggolyót, megkapod…"

".. a legfontosabb azonban az értelemátvitelben való ügyeség. Ez az egy tudniillik, amit nem lehet mástól megtanulni, s ami a rátermettség jele, mert jó értelemátvitelt alkotni annyi, mint látni a hasonlóságot." (Arisztotelész: Poétika (A költői nyelv erényei), 59a4-8.)

Kommentár: A poétika talán legmeglepőbb mondata. Arisztotelész időnként kilép fogalmai közül; de legáltalánosabb érvénnyel illeszti a tragikus művészet szerkezetébe – a világot…

A bejegyzés kategóriája: Archívum
Kiemelt szavak: .
Közvetlen link.

Attól, hogy “mű”, már nem is “valódi”? bejegyzéshez 4 hozzászólás

  1. Lesi szerint:

    Jó lenne, ha ezt folytatnád, tetszik. Érdekes, ahogy a kommentárok összekötik az idézetek közti távolságot.
    Kommentár: üveggolyó

  2. Padre szerint:

    Kösz a bíztatást, majd igyekszem; csak lenne időm átgondolni, hogy mi “az igazán fontos”. Füst Milán Hábi Szádiját ismered?

  3. Lesi szerint:

    Sajnos nem ismerem, de van egy listám, amin szerepel. Temesi Ferenc tartott Szegeden egy kurzust (én akkor még általános iskolás lehettem) és összegyűjtött vagy száz érdekes munkát.

  4. Padre szerint:

    Huh, emlékszem, mennyire lenyűgözött egy időben. Vedd előre.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!