A Műhely folyóirat lapszámbemutatója pénteken, 19-én délután négykor az Írók Boltjában!
Benne: Tekerés rövid és hosszútávon
Egy kis előzetes (többet: a helyszínen):
"Jól tesszük, ha azon esetekben, amikor komoly tapasztalatokra óhajtunk szert tenni a tekerés terén, olyan hölgyismerősünkkel startolunk, aki lehetőleg akkor ül először kerékpáron, mert különben oda a meglepetés, az újság. Egy új kerékpáros előre nem sejthető módon színezi meg az élet szürkeségét, és minden mozdulata tág teret nyit a véletlennek. És mi más lenne a tekerés célja, mint esélyt adni a véletlennek, ami maga a játék, ami maga a sors, ahogy azt Dezső, a költő mondja? De azért elhamarkodottak se legyünk. Hallgassunk meg néhány aranyszabályt, mielőtt felülnénk a kerékpárra. Mint minden komoly élettevékenységnek, a tekerésnek is megvan a maga fizikája, sőt fiziognómiája, dinamikája, biológiája és esztétikája. (Talán egyedül teleológiája nincs.) Jól tesszük, ha átgondoljuk a tájhoz, az emberhez, a haladáshoz és még néhány ehhez hasonló jelentőségű fogalomhoz való viszonyunkat, mielőtt a gyakorlat rögös, vagy jó esetben kerékpárutakkal könnyített mezejére lépnénk. Nincs ugyanis királyi út a tekerésben; de abban biztosak lehetünk, hogy adódik számunkra is út, melyet királyinak tekinthetünk, és ha a kellő életismerettel és komolysággal ragadjuk meg a kormányrudat, egészen biztos, hogy a számunkra kijelölt utat tapasztalatokban gyarapodva járjuk be és elsőként robogunk a célegyenesbe; vagyis semmi sem ment meg attól, hogy az univerzum királya, a bolygó kapitánya legyünk. És mi más a célunk, ha nem ez? Nem, nem vagyunk hiúak (huh, ez most úgy hangzott, mint valami sziklás helyek közt élő macskaféle ragadózó nevének ragozott alakja), nem is arról van szó, hogy nem adhatnánk alább, mint hogy a bolygó kapitánya legyünk – hiszen életismeretünkből adódóan már a szerénységet is megengedhetjük magunknak –, hanem arról, hogy kerékpárosként minden esetben az átgondolt életszeretet parancsát követjük. És az átgondolt életszeretet egyik kivetülése a kerékpár."
Éljen a kerék-párt!
És aszketikája is van ennek a gyönyörű és a kerék megkettőzéséből adódó emberi tevékenységnek, ha nincs teleológiája. Zala megyében próbáltam ezt ki, egy árokból kikecmeregve és az út mellé nyeregre állítva a drótcsacsit bizonyos 88-asokat kihuzandó első és második kerékből. Télen. Ott ért az éjfél. Csaknem az első fecske is.