Tolakodó, kehes férfihang: „Hogyan tudtál te ennyi idő alatt ilyen karriert befutni?” (Minden szótagon hangsúly. A kérdés valódi jelentése: Hogyan tudtál te ennyi idő alatt ilyen karriert befutni?) „Milyen karriert?” „Hát a Kortársnál…” „Onnan kiléptem…” „Kiléptél a Kortárstól?” „Igen.” (Nyomatékos hallgatás.) „A díjaid…” „Jobban örülnék, ha inkább dolgozni lenne annyi időm, amennyit szeretnék…” „Dolgozni, persze.” (Jelentése: dögölj meg, nagyképű állat.) „De hát épp eleget publikálsz…” ( = Túlságosan is sokat!)
Lerázza magáról a rosszízű beszélgetést, mint a diót, és végre leesik, miért szeret önmagáról egyes szám harmadik személyben írni. Neki mégis csak könnyebb elviselni mindezt, mint nekünk. A „neki” valahogy erősebb, bátrabb… több benne az indián, több benne az ösztönös ember.
Rövid ámokfutása után százezer láb mélyen ébredt, százer láb tiport rá, hogy mind mélyebbre merüljön a híg sárban, melyből Inka állam altalaja a legutóbbi jégkorszakot követően képződött meg, és ő, vagyis énünk, bizony merült is, könnyebb volt így, és talán akkor már ezt is látta jobbnak, megszakadt benne egy finom fonál, az, amelyben az ellenállás deleje száguld nyúltagyunktól ágyékcsigolyánking, először ruházata mállott le róla, cafrangokban az a felszín, melyben egymás előtt mutatkozni merünk, ing (többnyire csíkos), nadrág, zokni, cipő (az alsóneműt, túlságosan intim, itt már nem említem), aztán a társasági arca (sokatmondó okosságok visszafogott tükre), aztán bomlani kezdett rajta a hús, szabályosan megrohadt, és – hiába kérdezte – erre nem volt megoldás, gyógyszer, patikaszer, szükségképpen el kellett rohadnia, és agyával-szívével együtt elveszített mindent, amit ált. emberi lényegnek tekintünk, vonzalmait és céljait, vágyait stb… Százezer láb mélyen egyáltalában nem sokban különbözött egy törött cserépkorsótól. Valami kis csontocska volt csak, talán ez maradt belőle, ennyit kellett számba vennie… Némi csont, dirib-darab, kupacka. De egy gyémántdarab kezdett ragyogni a koponya üregében, éppen ekkor, vagy valami nagyon értékes gyöngy, és megértette, hogy ezért kellett ilyen mélyre merülnie, és épp elég, ha innen tovább ezt az egyetlen tárgyat viszi magával.
