Ha holisztikus szemlélettel tekint szét az ember a körülvevő világban, akkor joggal veti fel: ez a szokatlanul szeles idő milyen eseményt jelez, mit "ad az ember tudtára" így a természet?
Nem is annyira abszurd gondolat, és végképp nem népszerűtlen. (Lásd: Avatar, bár valószínű, hogy a film sikerét nem elsősorban filozófiai hátterének köszönheti.) De természeti népek és földművelők úgy tekintenek egy-egy különös formájú kőre, vízesésre vagy földrajzi alakulatra, hogy abban jelet látnak, felszólítást. E szemlélet szerint el kell gondolkodini a "szeles" kifejezés értelmén.
"Ne légy szeles. Bár a munkádon más keres – dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, ugy érdemes" – ez József Attila legnyálasabb szövege. De arra jó, hogy megtorpanjunk: mit jelent "szelesnek" lenni.
És innen most sokfelé ágazhatnak a gondolatok, kezdve azon, hogy az unió viharos gazdasági válságot él meg (máris, sajna), az új parlament eseményein át a közösségi szolidaritásig, ami megmutatkozik a kiáradt vizek elleni védekezésben. Nem tudom, van-e alapja a holisztikus szemléletnek, de azt hiszem, van.
Windy tree II. by Mohain on Flickr
Ez a kép "megragadja a szelet"; ezért most meditációs objektumnak tekintem, és a fotósra koncentrálok, akit nem ismerek. A fotósra, ahogy a szelet fényképezi. A fényképezés: maga a munka. Hogy ki keres rajta, azt már rég nem tudom. (Az a tapasztalatom, hogy a munka általában a pénzkereséstől veszi el az időt. A munka: ma már szenvedély.)
Mért van a képen fa? A fa bizonyíték. Bizonyítéka annak, hogy szükségem van tárgyra akkor is, amikor "munkáról" vagy "szélről" gondolkodom. A fa gondolkodásom tárgya. Tárgyiasított absztrakció.
