Ötödik hete tart a Konnektivizmus kurzus az osztalyterem.hu-n. A résztvevők száma kétszáz körül – már ez meglepetés volt, nonprofit, nem támogatott, civil kurzuson az érdeklődés egyedülállónak mondható, és „reményteli” (talán még jónak is mondható meghatározás: értelmiség az, aki összefüggéseket lát, és mégsem adja fel a reményt, ennyiben más, mint a pesszimista, aki, mint tudjuk, a tájékozott optimista.)
Néhány fontos kulcspont az osztálytermet övező bloghálóból. Elsőnek mindjárt ott van Kulcsi (Kulcsár Zsolt „témavezető”) blogja, a Crescendo . Itt olvasható a konnektivizmus (a web kettes oktatás módszertanának tekinthető mozgalom) magyar nyelvű alapirodalma. (Lásd még. Siemens, G.: Connectivism.) Alapgondolat, hogy az internet alapvetően átalakította a tudáshoz való viszonyunkat, az információ és annak megszerzési módja is a háló szerkezetében kódolt: kapcsolatok révén tanulunk. Mai mazsola az osztályterem oldalról: Ken Robinson szerint az iskolarendszer megöli a kreativitást .
Robinson nagyon vicces előadó (már a visszafogott brit humor miatt is érdemes megnézni!), megállapítja, hogy az oktatásrendszer az akadémikus tudásra készít fel – a 2060-as év professzorrait képzi egy olyan világban, amelynek jövője még öt évre előre sem prognosztizálható. A tudományok hierarchiájának sulykolása mellett kizárja például a hibázás lehetőségét. Pedig éppen a hiba, a tévedés az, amely utat nyithat a kreatív tanulásnak (hiszen nyilvánvaló, hogy éppen az új, nem begyakorlott helyzetben kell megoldásokat keresnünk). Robinson szemlélete némi elégtétel „nekünk deviánsoknak”:-)
Kisvilág a kooperatív és kollaboratív tanulás összehasonlításával remekelt: mivel a két fogalom eléggé sok területen érintkezik, és használatuk átfedéseket takar a szakirodalomban is, a bejegyzés önmagában is a fogalomháló kialakításának modellje:-) Különösen hasznosnak tartom, hogy a bejegyzésben egyes netes alkalmazások használatára is hoz konkrét példát.
Zárszónak még néhány fontos mondat, mára. Csermely Péter blogján olvasom (arról, hogy mi motivál): „Az élet folyamának az elősegítése a legősibb és legerősebb motivációk egyike. Aki képes ennek az erejét felfogni, egy olyan mozgás részese lesz, amely ráárasztja mindazt az energiát, amelyet ő bármikor is másoknak odaad. Máshogyan fogalmazva ez a motiváció tao-ja. A növekedés, a fejlődés segítése, az értékteremtés új és új terepet nyit meg, amelyben fejlődhetek. Új és új érdekes helyzetet teremt, amelyet megoldhatok. Új és új értékes oldalamat hívja elő. Az ebben az áramban való fürdés Csíkszentmihályi Mihály által leírt flow maga. Ebben az értelemben a hálózatba tartozás is óriási motiváló erő. Hadd legyek itt pontos: nem a hálózat valamely csoportjához tartozásról beszélek itt, hanem a világ hálózatának egészéhez való hozzátartozásról. Abban az értelemben, ahogyan a navik tartoznak hozzá Pandora egészéhez az „Avatar” című filmben.” Hajrá, repüljünk:-)
Igen, így lesz minden rész a kollektív tudás része, mely végtelen. Magam is írtam erről, picit más megközelítésben, de a lényeg ez: az eszerint megszerzett tudás engem és a közösséget is építi.
Jó gondolat – én már kicsit szkeptikus vagyok, ha közösségről van szó; azt látom, hogy a szerveződés (bármilyen jellegű) nagyon nehezen megy, amint vm. túllépi a “baráti társaság” kereteit. Ez itt a demokrácia rákfenéje:-(