Még egy példa Tandoritól:
Táj két figurával
Hh6
Hg4
Hf6
Hh7
c5 Hg5
c6 He6
c7 Hd8
c8H
„Csak az egyes jeleket, sakkjelzéseket találta a költő, aztán ő szerkesztette játékosan is, nagyon tudatosan is egésszé. Aki a táblán lejátssza a „verset”, először azt látja, hogy egy fekete lovas kóborol céltalanul, aztán egy ellenséges fehér gyalog tűnik föl, aki vele ellentétben céltudatosan, határozottan halad a magasabb rang elnyerése felé előre. Ura, királya egyiknek sincs, akinek érdekében harcolniuk kellene. Ezért a fekete lovas nem is próbálja megakadályozni az ellenséges gyalogos menetelést: békén hagyja. De éppígy viselkedik kis paraszti ellenfele, amikor a hetedik sort eléri, és a fekete lovas mintegy drámai próbára teszi, kardja elé áll, akkor nem üti ki, nem öli meg, hanem bevonul melléje. Megértette ellenfele nagylelkűségét: ő sem olyan rangot választ magának jutalmul, amellyel fenyegetné a másikat, nem válik belőle vezér. Megelégszik vele, hogy lóra ülhet, egyenrangúvá válhat a kockás táj másik alakjával. Minek is küzdenének egymás ellen, ha nincs, aki kényszeríti őket rá?” – írja Török Gábor (A pecsétek feltörése). A „két figurával” megfogalmazás valóban arra utal, hogy a többi báb inaktív – de az, hogy a mezőn ne legyen király, a sakkban elképzelhetetlen.
