Versnyelv és sakknyelv

Még egy példa Tandoritól:

 

Táj két figurával

 

Hh6

Hg4

Hf6

Hh7

c5 Hg5

c6 He6

c7 Hd8

c8H

 

 

 

 

 

Csak az egyes jeleket, sakkjelzéseket találta a költő, aztán ő szerkesztette játékosan is, nagyon tudatosan is egésszé. Aki a táblán lejátssza a „verset”, először azt látja, hogy egy fekete lovas kóborol céltalanul, aztán egy ellenséges fehér gyalog tűnik föl, aki vele ellentétben céltudatosan, határozottan halad a magasabb rang elnyerése felé előre. Ura, királya egyiknek sincs, akinek érdekében harcolniuk kellene. Ezért a fekete lovas nem is próbálja megakadályozni az ellenséges gyalogos menetelést: békén hagyja. De éppígy viselkedik kis paraszti ellenfele, amikor a hetedik sort eléri, és a fekete lovas mintegy drámai próbára teszi, kardja elé áll, akkor nem üti ki, nem öli meg, hanem bevonul melléje. Megértette ellenfele nagylelkűségét: ő sem olyan rangot választ magának jutalmul, amellyel fenyegetné a másikat, nem válik belőle vezér. Megelégszik vele, hogy lóra ülhet, egyenrangúvá válhat a kockás táj másik alakjával. Minek is küzdenének egymás ellen, ha nincs, aki kényszeríti őket rá?” – írja Török Gábor (A pecsétek feltörése). A „két figurával” megfogalmazás valóban arra utal, hogy a többi báb inaktív – de az, hogy a mezőn ne legyen király, a sakkban elképzelhetetlen.

 

 

A bejegyzés kategóriája: Archívum
Kiemelt szavak: , , , .
Közvetlen link.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!