Élete "egyidőben" (hangsúlyosan nem "egy időben"), két szálon futott, bármennyire is szerette / nem szerette volna másképp, talán a körülmények furcsa együttállásai miatt (egy rossz szaturnusz-együttálás keményen hatott rá…), meg aztán: nők, munkák, életlehetőségek mind különböző párhuzamosok mentén sodorták őt és azokat, akik számára fontosak voltak / lehettek volna, (s még jó, ha párhuzamosok mentén, és nem épp távolodóban… vagy összaakadóban, gubancolódóban – a két absztrakt vonal, a végtelenben találkozó egyenespár mint egy trükkös vonalrajz, összegubancolódik, aktuális lakóhelye előtt, és egy küszöbön várakozó titkos szerető alakját ölti fel… Két szál, mennyi alakzat! Szövegei, ebben az időben, már ha voltak (!) , különös elegyét alkották valóságnak és absztrakciónak, kevercset, színes veneréket, melynből nem mindig jó kedéllyel kortyolt.
A körzőnek képzelt metafora két szára közül hol ez, hol amaz bizonyult grafitnak vagy éppen tűnek, mellyel a valósághoz magát odaszegezte, hogy ne mozduljon el, legalább az az egy, a szilárdnak tekintett felülethez tűzdelt pont.
