Meglepte a burkolt, fenyegető többesszám. „Énünk.” De kiknek az énje? Tehát mégis követték. (Közép-kelet-európai paranoia.) Énünk, ami sokunké. Ha belegondolt, akkor ez horrorfilm, és persze belegondolt. Bejöttek valahogy, bejöttek a házba, úgy, hogy nem vette észre, és még most sem látja őket. Nem tudja, kik, nincs is arcuk. De itt vannak, bent, és azt mondják: „mi”.
Egy ideje fél a gyűjtőnevektől.
Ilyenkor el kell utazni.
