Az erő: többes szám (Deleuze Nietzschéről 4.)

1.3. Az akarat filozófiája

A tárgyat, mint láttuk, az értelem emeli ki a jelenségvilágból. A vízparton kiszemelt kavics már nem egy a sok közül, hiszen figyelmünk értelmet adott neki azzal, hogy megismerésünk viszonyrendszerébe emelte. A matt, fakó kavics tükrözi számunkra, hogy az értelem maga is viszonyrendszer. Viszonyrendszerekhez kapcsolódik, és azok által, azok révén válik értelmessé.

Az akarat! Talán ez az a szó, amelyen keresztül leginkább kiforgatták önmagából azt a viszonyrendszert, amelyet Nietzschének nevezünk, rosszakarói. De lemondhatunk róla ezért, hogy a magunk számára értelmessé tegyük? Átengedhetjük végleg a rosszakaróknak?

(Newton, Blake szerint…)

Az utat, amely a tárgy felől az akarathoz vezet, három lépésben tesszük meg.
1. Belátjuk, hogy a tárgy erő.
2. Belátjuk, hogy csak olyan erő van, amely más erőre vonatkozik.
3. Belátjuk, hogy az akarat egymásra vonatkozó erők komplex természete.
 

És néhány megjegyzés ehhez a „beavatási folyamathoz,”

1. A nehézkedés. Newton rádöbben arra, amit a tárgy mindig is „tudott” – nehogy ebben a szóban bárki az emberi tudás szikráját sejtse, nem vagyok misztikus, József Attila sem győzött meg a tárgyak „tondijáról” szóló művészet-filozófiájával! –, hogy őt is nyomja a talaj, amelyre nehézkedik, ellentart, ellensúlyozza a gravitációt. Newton rádöbben, hogy a árgynak nem a mozgáshoz, hanem az állapotváltozáshoz van szüksége erőre. A tárgy szempontjából ez is egyfajta „genealógia” – ahhoz, hogy álljon van mozogjon, erőnek kellett hatni rá.

2. Ezen, az erők közt harc e primitív fokán akaratnak nevezhetjük az erők küzdelmét (abból a szempontból, hogy másik erőre vonatkoznak.)

3. Némely erő természetének leírása egyszerű és világos – ezért szeretik annyira természettudósaink a mechanikát –, mások viszont annyira összetettek, hogy leírásuk lehetetlen. És semmi sem összetettebb vagy érdekfeszítőbb, mint az „én”, amely épp ezért egy más minőségű akarat gócpontjának tűnik. De ez az akarat valóban új minőség, vagy egyszerűen a benne központosuló erők leírhatatlansága miatt tetszik más minőségnek? Lehet, hogy a szabad akarat egérútja mindössze ez az összetettség?

És mi más érdekelne jobban, mint írót! A személyiség összetettsége minden valamire való prózaíró tárgya (egy valamire való prózaíró van, Dosztojevszkij.) De megjegyzést sokan tettek ebben a témában. Füst Milán például nagyon vonzódik a tibeti lélektanhoz, mely szerint az emberi lélek erők sokasága. Nyilván olvasott Nietzschét….