A gyergyószárhegyi alkotóház a Szár-hegy oldalában, a Lázár-kastély mellett – az emeleti ablakból romlott falakat, maradványaiban is impozáns tömegű épületet látni. A ház felett, a hegy derekában ferences rendház. Idilli kompozíció. E három épület a fenyvessel szegett táj fontos háromszögelési pontja. Rend, harmónia – sőt áhitat. (Áhitatot valami különös rend közelében, azt megsejtve érzünk.
Maga a falu: összedobált kupac. Írtam többször a vidék anti-esztétikájáról. Az itt-ott föltüremkedő beton, a drótfonat-útvesztő, az ólak, tákolmányok, a heggesztett fémékítmények ellenvilágáról. Bosch, ha ma festené, ilyennek festené a poklot. Ez lenne az abszurd menyország. Néhány kilométer a Békás-szoros, azon túl már Moldva, vagyis a világ vége. A rendetlenség a megszentelt hely közelségében még nyugtalanítóbb. (Eliade szerint a saját világot a megszentelt hely avatja rendezetté.)
A rendetlenségben először bontani és takarítani, vagyis tovább rombolni kell. A rom rombolása? Amikor elhanyagolt épületet veszel birtokba, ez a teendő. A főbb arányok kitűzésére akkor kerülhet sor, ha az érzékelés már letisztulhat, nem zavarja a csélcsap látvány.
Mennyit dolgozunk azon, hogy egy-egy mondat világos szerkezetű legyen! Ugyanez az igényesség szükséges ahhoz, hogy lakhatóvá tegyük a világunkat. De még sokkal több akarat, hatványozott energia.
