Georg Büchner Leonce és Lénája a Thália stúdiójában, Balázs Zoltán rendezésében. A történet: kifályfi menekül a kényszerházasság elől, véletlenül találkozik kijelölt kedvesével (aki szintén menekül), egymás identitását nem ismerve egymásba szeretnek stb. A fabula körülbelül olyan idős, mint az elbeszélőirodalom. Balázs Zoli az identitás problémáját két technikával érzékelteti: a huszonöt jelenetre bontott darab minden jelenetére négy variációt dolgoz ki a Maladype Színház színészeivel. A darab nyolc szereplős, négy férfi, négy nő. Minden jelenet minden változatában más a főszereplő: a "férfi-jeleneteket" minden férfiszereplő, a "nő-jeleneteket" minden nő szereplő eljátszathatja. Ebből következik, hogy minden előadás más, a rendező és a nézők közösen döntik el, hogy egy-egy jelenet melyik (akár több) változata sorra kerüljön.
Ha jól számolom, négy a huszonötödiken lehetőség van, ha nem számolok azzal, hogy egy-egy jelenetből több, akár mind a négy verzió megjelenhet egy-egy előadásban.
Nem tudni tehát, hogy kicsoda Leonce, és kicsoda Léna. Önkommentárként hadd idézzem egy régi szövegemet: "egy pompás üvegházon / csörömpölve gázol / át egy szereplő" (Rövidzárlat).
