A sziget alatt ájult lesz a blog.hu stábja, olvasom, addig automaták dolgoznak – én ezek szerint egy automata vagyok, vajmi kevéssé érdekel a sziget, hang- mámor- és tömegiszonyom van, viszont megjelent két versem most a Pannon tükörben (2008/3-4. százm), aki tudja, olvassa el, majd lehet, hogy ide is felteszem, elvégre mi más a célom, mint hogy munkálkodásaimról tájékoztassam becsült olvasóimat, és ezzel további munkálkodásokra való inspirációkat adjak?
Szövegrészlet következik, lentebb, régen elkészült, sajátos módon ki nem adott horror történet akadt kezembe (sajátos módon, itt annyit tesz, Végh Attilával, Rózsássy Barbarával közös könyvet írtunk, nem jelent meg, az írás ennek részlete). Korábban nem kötött le az öntelt Poe, A hollóról írt önelemzését kritika-paródiának tekintem. Ám, és ez álljon itt jövendő filológusaimnak, ez az egy novellám magja saját álom, amely annyira szokatlan és számomra megrendítrő (lehetett), hogy nem hagyott nyugodni addig, amíg irodalmi keretben meg nem szelidítettem.
Nos, elővettem, nem tetszett. Ilyenkor mindig a stílus a gond, ilyen hangot üt meg az elbeszélő.
Az első bekezdést átírtam, valamivel jobb, felteszem ide, örülnék, ha észrevételeznétek. Nem akarok a szövegről egyelőre többet elárulni. (Tényleg örülök a visszajelzésnek):
"Le lett zárva a nyomozás ügyemben, múlt hónap 24-én, nyakamba varrták az ítéletet, ahogyan várható volt, ez: életfogytiglan, persze, mindent a nyakamba varrtak, hiába volt az ostoba védőm erőlködése! még szép, hogy az ártatlant ítélik el, mert csak az ártatlan bűnös a világ szemében, írva van: „az ártatlan tegyen tanúbizonyságot”, ülök a deszkapriccsen és eszembe jut a gépkocsiülés a telepen, de sokat aludtam én abban, engem igazán nem érdekel, hogy az ablakon rács van és acélháló, az Esterházy grófok kastélyán is az volt, vasrács, a portásfülkéből éppen a barokk oromzatra láttam, nekem nem kell elmagyarázni, mi az a barokk, ezek után, huszonegy évig néztem azt az ótvar oromzatot, egészen kényelmes krazülés volt, még a rugózása is csaknem épp, ellenben a vádban felsorolt gyilkosságok egyikét sem követtem el, beteljesedett! be hát! de engem nem érdekel a világ nyomora és megvetése, elviselem a szenvedést az Élő nevében, de nem csukom be a számat! kiváltképp most nem, amikor nincs mit veszítenem! mondom is az én angyalkámnak, ennek a cukorfalatnak: elmondok én magának mindent őszintén, miért ne mondanék, amikor az én lelkem semmi sem terheli – néz azokkal a bociszemekkel, majdnem elolvadok minden kedden és csütörtökön, délután kettőtől fél négyig, hogy irigyelnek engem ezek a gonosztevők, ezek a bűnözők, hogy nekem még pszichológusom is van! de még milyen! csinos, elegáns, fiatal… segít az elesetteken! hiába, nem lehet minden ótvar zsebmetszőnek meg lesittelt besurranó tolvajnak pszichológusa, mit kezdene ezekkel ez a feltűnően intelligens nő?"
