Olvasom az origón, látom az indexen, elkezdőtt a Nemzeti Vágta fedőnevű "országimázs fesztivál", melynek célja a huszárhagyományok ápolása stb. Alapvetően nem nagyon izgatnak Geszti Péter gigantomán ötletei, de azt hiszem, ismét olyan produkció született, melyet éppen az esztétikum jegyében is (hiszen szorosan értett véleményünk szerint az esztétikum az élet lényegével, értelmével és mibenlétével szoros párhuzamban tárgyalandó) illik megjegyzésekkel ellátni akkor, ha az ember szabad szellemnek (lásd Nietzsche) véli / vélné magát e sárgolyón.
Csaknem száz település képviselteti magát, a nevezési díj kétmillió forint.
Ez nem semmi. Banktámogató ide vagy oda (minden tiszteletem a józan mecénásoké, tényleg!), ez akkor azért nem kisstílű vállalkozás. De vajon mi a célja, lényege, íze? Mi volna az a bizonyos "imázs", melyet ideillő, magyaros kifejezés híján a hősők terén építgetnek településeink? (Sajnos a települések listáját nem találom a neten, a "vállalkozó celebek" névsorát annál inkább…:-( Egy közleményből megtudom viszont, hogy a reneszánsz év jegyében fogant, Mátyás király korát is idéző, hagyományos huszáröltözékek (?????) hátán a nevező települések címere díszlik…. bruhahaha, jujujuj….!
Legyinthetnénk, miért pont itt kell leragadni. Emlegethetnénk: a magyar huszár harcmodor (vagy tágabban: a magyar könnyűlovasság harci technikája) minimum a honfoglalás korától az amerikai polgárháború időszakáig, tehát (retusálás nélkül) bő ezer éven keresztül a hadviselés (egyik) meghatározó módja Európában és a "nagy vízen túl". De nem emlegetjük ezt most, hiszen pacifisták vagyunk magunk is, akárcsak a nagyhatalmak (amikor a hatalomgyakorlás e lózungja célravezetőbb). A téma mélyére tekintve, egyetlen egy szempont van, ami most megint sérül, és ez bizony bánt: ez a huszárság szerveződésének önkéntessége.
Mert ezt most ez a nagyon szervezett, nagyon felülről jövő kezdeményezés úgy vágja ketté, mint a jó huszár az ellen koponyáját. Holott köztudott, hogy a huszárság nagy mítosza, magára találása 1848 környékén keresendő, és összefügg a régi nemesi nemzetet modern, szabad nemzetté transzformáló áprilisi törvényekkel. Nem lehet elégszer leírni, hogy az 1848-as szabadságharcban a magyar nemzet nem csupán a monarchiától való szabadságát, hanem feudális eredetű törvényeinek levetését is ünnepli – jogot és függetlenséget. A korábban kötelező, az egyes járásokra, településekre szám szerint kirótt újoncozási kötelezettség 1848-ban átváltozik önkéntes újoncállítássá. Ez Kossuth Lajos híres, megverselt-megénekelt "verbunkja" – e zászló alá önkéntesek és nem regruták álltak. Tegyük hozzá: ezen önkéntesség, történelemtisztelet és szabad elhatározás alapján állnak ma az ország minden részén a hagyományőrző huszárcsapatok, egyletek is.
Geszti akciója tehát: felülről szervezett alulróljövőség. Minek? Ez most imázs? Találjunk ki jobbat annál, ami van, ami a létező? Itt érhető tetten az esztétikum titkos működése, mely – ezt még nem írtam le így – olyan, mint a mélyben áramló víz. Előbb-utóbb úgyis megleli a medrét, és nem forgatja tovább a műmeder mellé épült dekor-vízkereket.
Első nekifutásban: magyar vágta, török gyerek gyógyítja.:D
Miért kell egy klasszicista teret tízméteres cafrangokkal “mintha” magyarrá tenni?
Óriási gyeppel borított valódi csatatereink vannak, talán még a lovi terep is meg van, de oda kell az aszfaltra teríteni a speciális homokkeveréket, hogy lelátóról, kényelmesen, műmáj legyen.
Elég csehül állnak az önkormányzatok, ehhez képest 2 milliókkal + VIP kiadások belemászni egy nyihaha-dzsemboriba?
Komolyan mondom sok-sok embernek elment az esze, pedig még nincs is olyan meleg.
Ja és a lényeg: miféle, kiféle, kifelé image ez?
A lovakat nem lövik le ugye?
Csupa jó kérdés… Ilyenkor érzem, hogy a komolyan átgondolt, civil társadalom hiánya… Na ja. Hiába, angolos vagyok, vélem, “ott ez nem lenne így…” Naivitás?
Az előzetes reklámokat látva, mi is sokat töprengtünk azon, hogy miért a Raiffeisen, miért az RTL, és miért Geszti. És mi a hátsó szándék? Mi sül ki ebből? – De felmerült az is, hogy a nemzeti jobboldal, – mondhatnám a mi oldalunk – eddig miért nem rendezett ilyet. A puding próbája a puding maga – ezzel a közhelyszámba menő jelszóval elmentünk szombat este a Hősök terére. Jó volt a Ghymes együttes, és ritka élmény volt a komáromi lovasszínház sajátos rendezésű és élményt nyújtó János vitéze. Lehet fanyalogni rajta. Én legalább 30 éve láttam utoljára a János vitézt. Itt most legalább ötezer ember nézte végig, nagyobb részük 40 év alatti.
Másnap elmentem és megnéztem – nem a fő attrakciókat – hanem a rendezvény járulékait. Kb. 300 sátorban mutatta meg magát számos magyar város és falu. Mindegyik a helyre jellemző saját hagyományokkal. A közönség hömpölygött, több tízezren lehettek. Mikor és hol lehetett ilyen élményben részük?
Láttam fafaragót, huszárokkal fényképezkedő járókelőt, sok, a lovashagyományainkhoz kötődő gyermek-fajátékot.
Mellesleg a maga helyén jelentős szerepet kapott a honfoglalás kori öltözet, és az íjászat. Nem pedig – mint sok esetben – kellékként tűnik fel szélsőjobbos megmozdulásokon.
Állítólag a Nemzeti vágtának lesz folytatása egy év múlva. Érdemes rá odafigyelni.