A számban egyébként Végh Attila anti-Hamvas esszéje(!!!), és Bogár László újabb mélyfúrása (A Magyarország és a globalizáció c. alapművet egyszer már megszereztem, azután kölcsönadhattam és eltűnt, azóta könyvesboltokban hiába keresem olyankor, amikor épp van könyvvásárlásra pénzem.) Vigyázat! A legkomolyabb olvasmányokba merülve is tartsuk szem előtt Nietzsche útmutatóját: "Aki szörnyetegekkel harcol, ügyeljen, nehogy közben szörnyeteggé váljék. És ha sokáig pillantasz a mélységbe, a mélység is beléd pillant." (Túl jón és rosszon, 146.) Ezt a mondatot három feliratban fogom elkészíteni, hogy mindig szemem előtt legyen, egyszerű karton papíron arany tintával és fekete tussal, valamint üveglapba karcolva (ha sikerül el nem törnöm közben az üveget.)
Elég talányos vagyok ma? Remélem.
Továbbá egy beszélgetés jött még a postán, konkrétan a Könyvhét januári száma, benne Pesti Kornél szerzője, én mindenképpen elolvasnám, ha nem én beszélgettem volna. "Nem szeretném, ha Pesti Kornél kilátástalannak tűnne", mondom itt, és ebben a mondatomban – kimondatlanul bár, de: most látom csak – új célok is megfogalmazódtak. Ami a blogot illeti, hamarosan egy komolyabb beszédem vázlata következik: egy kedves, zalaegerszegi meghívásnak eleget téve gondoltam át, mit is gondolok az "alkotó életformáról" (persze, megint Pesti kapcsán) múlt év nyarán. Talán gondolatépbresztő lesz, és látom, hogy világképi témák iránt fokozott az érdeklődés (legtöbb visszajelzést az Informatika és új világrend bejegyzésre kaptam.) Zalaegerszegen kánikula volt, és azt hiszem, mindenkinek jól esik egy kis évkezdő melegség.
