Még egy jegyzet az egészsbiztosítás-emlékmű tervezetéhez: ahhoz, hogy valaki (bárki) emléktáblát helyezzen el, legelőször az elhelyezés aktusát kell megfelelő módon értelmezni: vajon megadatott-e tér, idő és egyéb körülmények olyan összhangja, mely az elhelyezést a dolgok mélyszerkezetében kellően indokolttá teszi. Ehhez az elhelyezésnek aprópóul szolgáló esemény jelentősége kevés, hiszen magának az elhelyezésnek kell jelentővé – vagyis művészivé – válnia.
Ehhez azonban ma már az egész térszerkezet átgondolása szükséges, szűkebb értelemben annak a térnek az átgondolása, ahová az emlékmű kerül, tágabb értelemben pedig minden térről való elképzelésünk átgondolása. A kert, amelyben gondolkodnom kell (hiszen itt élek), egyszerű parasztkert, a hosszú, tornácos ház és pince megfelelően hagyományos elrendezésével, az erdős patakvölgyre ereszkedő lejtőn kiskert helyezkedik el. Magán viseli a hatvanas-hetvenes évek koncepciótlan hétvégi telkeinek céltalanságát (egy rosszul elhelyezett üvegház és egy rossz helyre ültett cseresznyefa határozza meg a középpontot), határait túlságosan hamar megtalálja a szomszéd házfal és drótkerítéseinek bezártságában. Pedig a kertnek magának kell jelentővé válnia ahhoz, hogy abban emléktábla legyen elhelyezhető; és minden ilyen objektum módosítani fogja majd a kert jelentését.
Az utóbbi idő munkái közt egyetlen példát ismerek, ahol a kerthez való viszony megfelelő átgondolása igazi kertművészetet hozott létre. Ian Hamilton Finlay kertje, a Little Sparta összetett műtárgyaival az alkotó tervének megfelelően a konfliktusok művészetét jeleníti meg, a viktoriánus kert igazi átalakítása és így "a megértés döbbenetét" hívja elő. Álljon itt egy kép és két honlapcím: az egyiken átgondolt szöveg és néhány jó felvétel található, a másikon pár kis színes, kedvcsinálónak.
Ember páncéltörővel
www.ianhamiltonfinlay.com/ian_hamilton_finlay.html
homes.ukoln.ac.uk/~lispjh/gallery/little_sparta/
Finlay kertje messziről érkező inspiráció. Klasszicizmusából az, ami nem mérhető a Berzsenyi-féle kert és a parasztkert klasszicizmusával, egy vállrándítással levethető, mint egy tóga; de szemléletmódja példaértékű. Először a jelen kor alapkoveit kell kiásnunk; csak ezekre lehet felépíteni semmibe omlott templomainkat.
