Egy kép mára: Sevillai Szent Izidor, akit II. János Pál az internet védőszentjének nyilvánított 1999-ben. (Utalás: Kamarás István könyvében találtam ezt a csemegét). Hajlamos volnék biccenteni és átadni magam a „hideg nevetésnek”, – ha nem látnám, hogy új hatalom van születőben Szent Izidor védelme alatt. „Izidor olyan korban élt, amikor a világ újrarendeződött” – írja a Szentek Élete, és azt kell gondolnom, jó az analógia. (Mellesleg bibliofil volt, mint Lao Ce vagy Hunyadi Mátyás.) És még egy pikantéria: Izidor, az új világrend őre április negyedikén született.
Új világrend? Öcsém, aki informatikus, hallatlanul bízik az ötletben, és abban, hogy az ötlet révén sikert lehet elérni: vagyis a világrend átrendezhető. Én pedig hallatlanul becsülöm benne ezt az optimizmust. Remélem, ez az „új” közelebb lesz ahhoz, amit emberinek gondolok. De az is biztos, hogy az új csak régi veszteségeink előnyre váltásával érhető el. Ebből mi következik? Komolyan és átgondoltan kell olvasni Nietzschét.
Tehát egy aktuális idézet a hátrahagyott töredékekből: „Értékek átértékelése csak úgy válhat valóra, ha már léteznek az új szükségletek, az újra vágyás teremtette feszültség, a régi értékek hívei szenvednek, anélkül, hogy tudatára ébrednének ennek…”
Érzitek ezt a feszültséget?
Kedves P. T.!
Sevillai Szent Izidor, mint az Internet védőszentje, ez a gondolat – minimum – zseniális; én sem tudtam eddig erről, hány év fog még eltelni, amíg, ha csak úgy megközelítőleg is, fölfogjuk, milyen formátumú ember is volt II. János Pál pápa?!
A válság kérdéséhez: talán Hesse írta valahol, hogy (és most egy pontatlan, nagyon körülbeli idézet következik): minden korban lehet valahogy élni, de korszakváltások idején, aki gondolkodik, menthetetlenül megőrül.
Hát, valószínűleg, nyakig benne ülünk a slamasztikába, és hogy mi fog ebből kisülni, azt pedig mi már nemigen fogjuk megtudni. De azért, óvatosan, módjával, el-elelmélkedhetünk rajta:-)
üdvözlettel
BugaJakab
Ja, és ez is egy olyan blog lesz, amit időnként megnézek, kevés az ilyen, én pedig igénylem a kb. értelmes, igényes olvasgatnivalót:-)
Most még azt volna jó tudni, hogy tényleg korszakváltás-e, vagy csak mi látjuk annak; én mindenesetre remélem, hogy igen – az európai civilizációnak nevezett gazdasági beidegződés szerintem agonizál. De lehet, hogy minden gondolkodó ember korszakváltásnak látja, ami körülveszi? Nietzsche mindenestre egyszerűen azt mondja, hogy aki mélyen tekint az örvénybe, megőrül.
Kösz a kommentet!
Én is remélem, Kedves Padre, hogy korszakváltás. A “nagy megőrülések” ideje a 19. századé inkább. Hölderlin, Nietzsche talán Gulácsy-ig – stb.
Csupán gyanakszom: nem egy korszak szándékosan gyorsított végigpörgetéséről van-e szó? Egy magnószalag (nem sikerült a felvétel, egy film (megszólal a rendező “ennyi”) fölcsévéléséről. Amelynek inkább szeretnék pontról pontra, sőt: a pont belsejébe is behatolni, minthogy elvigyék előlem ismerős, vagy ismeretlen kezek.
Üdvözlettel:. nereus.
Én is remélem, Kedves Padre, hogy korszakváltás!
A “nagy megőrülések” ideje a 19. századé inkább. Hölderlin, Nietzsche talán Gulácsy-ig – stb.
Csupán gyanakszom: nem egy korszak szándékosan gyorsított végigpörgetéséről van-e szó? Egy magnószalag (nem sikerült a felvétel), egy film (megszólal a rendező “ennyi”) fölcsévéléséről. Amelynek inkább szeretnék pontról pontra, sőt: a pont belsejébe is, behatolni, minthogy elvigyék előlem ismerős, vagy ismeretlen kezek.
Üdvözlettel:. nereus.
P. s.: Bocsánat a kelleténél kócosabb mondatvezetésért
(
A pont belsejébe látni? Jó kép. Hamvas szerint mindenki őrült, csak Hamlet nem: ezért hiszi mindenki őrültnek – őt. De ő is azt mondja, hogy “time is out of joint” (kizökkent az idő, modern fordításban: nincs elég spanglija). Lehet, hogy túl sokat problémázunk ezen az idő-kérdésen, ahelyett , hogy a lehetőségeinket latolgatnánk?