Kovács Újszászy Péter összes bejegyzése

A nevem Kovács Újszászy Péter. 1996 decemberében születtem Kolozsváron, ahol ma is élek. A BBTE BTK magyar-angol szakán végeztem 2019-ben, jelenleg mesterszakos vagyok ugyanott. Szeretem a tengerimalacokat, a tyúkokat és az ölebeket, de kitűnően egyezem a macskákkal, szárazföldi teknősökkel és csodák csodája az emberekkel is. Szépirodalommal komolyabban 2017 óta foglalkozom, elsősorban verset és recenziót írok. Az irodalmári szerepkör mellett előadóművészként is tevékenykedem.

Anyaváltás, Pótapa; Bolyhos életek

 

Anyaváltás

Sötétség borul a nyúlfészekre.
A kicsinyek bolyhosak, még vakok.
Az anyából néhány szőrcsomó maradt.
Nem ijeszt meg, hogy négy napja még más őrködött itt?

 

Pótapa

Beszivárog hozzánk az este.
A tenyeremben kisnyulak alszanak.
Etetés után lefekszem én is.
Tudom, hogy valahol a Kárpátokban
újszülött borjak álmát vigyázod,
és altatódalt suttogsz a viselős tehenek fülébe.
Fáj a leválasztás, az esti fejések súlya.
Mikor megismerkedtünk, langyos tejjel kínáltalak.
Várandós lett a lelkiismereted.
Azóta minden július végén eltűnsz a hegyekben.
Jámbor patások láncait oldod,
figyelsz a ragaszkodás ritmusára.
Mire hazaérsz, kinyílik a kisnyulak szeme.

 

Bolyhos életek

A nyúlfiak elhagyják a ketrec biztonságát.
Mosolyogva fekszel a padlón,
bolyhos életek szaglásszák arcodat,
kulcscsontod közelébe húzódik egy.
Elnyúlik ő is, pihen.
Jó itthon tudni téged!
Nélküled magányosabb vagyok
az elárvult kisnyulaknál.

 

(Illusztráció: Orange bunny rabbit)

Az első vendég; Fekete veréb; Egy lakhely elutasítása

 

Az első vendég

Szekrények mögé húzódik a délután.
Konyhánkban egy varjúfióka
menedéket keres.
Tekintetében a zuhanás pillanata,
próbálgatja szárnyait.

 

Fekete veréb

Csütörtök esténként elmész otthonról.
Remegő kezemben cserebogár lárva.
Szeretném,
ha a nagytestvérek higgadtságával
simogathatnám a varjú fejét,
de összerezzenek,
ha szárnysuhogást hallok.
A fekete veréb repülni tanul.

 

Egy lakhely elutasítása

Drótkalitkát hozol,
tetejére száll a fekete veréb.
Nem akarja megismerni
az ülőrudak simaságát,
szobanövények ágain alszik el.
Ha felébreszted
válladon keresi az otthont.
Üres kalitka csillog.

 

(Illusztráció: Whooli Chen: bad boy (for newspaper))

Téli ébrenlét; A fiúk; Darázsmagány

 

Téli ébrenlét

 A domboldalra szarvasok jönnek.
Füvet találnak a hó alatt,
rágásuk neszét felszívja a délután.
Patanyomaikat cinkék figyelik,
drótháló feszül a völgyben,
kakaskukorékolás.
A viadorok tudják, kinek hol a helye.
„Háza” elé kötnek minden kakast.
Raklapok alá húzódnak a vihar elől,
addig mehetnek, amíg enged a lánc.
Csak hangjuk nyúlik át a négyzetmétereken,
megtelik vele a fakéreg.
Berezegnek a gallyak,
csupán a kerítés hallgat úgy,
mintha őt csípnék halálra minden viadalon.

 

A fiúk

Taréjunkra fagy a januári reggel.
Tegnapi nyomaink a havon.
Hajnali három után előjövünk házainkból,
nem zúdult le újabb hidegség.
Mikor nyakunk a sötétségbe nyúlik
tojókról álmodunk.
Kiállunk az elképzelt fényre.
Ölnénk, de visszahúz a lánc.

 

Darázsmagány

Ellazulunk a napsütésben,
hallgatnak riválisaink.
Tollászkodunk, mintha tavasz lenne.
Miután a szépítkezés abbamarad,
nyakunk kiegyenesedik,
tollas minaret.
Követjük a darazsak röptét.
Ahogy kimerészkednek a fényre
csápjaik elérik a dróthálót.
Utánuk indulnánk,
a feszülő láncszemekbe
tojók arcát képzeljük,
ahogy szárnyuk fölemelkedik,
és a hátsóudvari nyárban
szöcskéket hajkurásznak.

 

(Illusztráció: Safarova Sabina: Cockfight)