Anyák és fiúk

Sosem engedted, hogy felüljek Kincsem hátára.
Csak csodáltalak az erdei lovaglásokkor,
ahogy elvágtattok a bükkfák alatt.
Gengszter sosem maradt le.
Hiába zavart, nem lett volna otthon hagyni szíved.
Rászóltál, ha csípkedni támadt kedve,
és közben gyönyörködtél az ötéves csikóban.
Csutakolás után a legelőn hagytad őket szürkületig.
Ekkor értettem meg igazán,
anyák és fiúk elválaszthatatlanok.

 

Évelő

Az álmosodó legelőn tanítod a füveket.
Hasra fekve súgod nekik a lovak nevét.
Mikor látogatni kezdtem a tanyát, azt hittem,
a ménes tagjai egyformák,
a fű szúr, a föld pedig süket.
Egyszer megkérdeztem egy fentőfüvet,
hogy találtok meg mindenhol?
Évelő vagy te is,
suttogta a föld.

 

Zsurlók, lovak, szerelmek

Egyszer elújságoltam neked,
a mezei zsurlók rámtaláltak a réten.
Azt mondtad, ügyes vagyok.
Tanulom a zsúrlókat, a lovakat, a szerelmet.

 

(Illusztráció: Rachael Koppendrayer: Dala Horse: To Run with Endurance)