miután a pára fölszáll a vad bozótok közül és a mezők sarjai megismerik az esőt s a folyók üveghúrjait a lélekvezető előbb megáldja és megszenteli a hetedik napot majd pihenni tér és a teremtett világ feláldozhatóságának kiváltságával álmodik | elsőszülöttek halálát idézi és megteremti a nyolcadik napot melynek neve ismeretlen és amely időtlenül forgó civilizációs spirállá formálódik végül is | a névtelen nap hajnalán midőn a teremtettek már gyanútlanok és álmuk hatodik ciklusában izomtónusuk megszűnik a lélekvezető testet ölt | lelép a földre és tűzvihart támaszt szilíciumfelhőket hizlalót melyek nyomában vírusos köd és várandós kígyók rajzanak | a kígyók az alvók hajlataiba rakják tojásaikat a köd pedig tágulni kezd mígnem a légkör helyébe lép | a teremtettek álmának kútmélyén ekkor léket kap a remény a tojásokból pedig kikelnek a fosztogatók | az árvaságtól megtébolyodottak a betegségektől hazugok a poszthumán területfoglalók és az eminens nyugtalansággal érkezők hiénahada akik előbb felosztják maguk között majd kizsákmányolják a hattyúnak születetteket és az egylényegűség súlypontjában egymásra ébredők háremét
a technika nem tudja legyőzni a lélek sötétségét ám az urbán legendákkal és a szingularitás apostolaival ellenkezők éppúgy a túlracionalizált modellek illuzórikus hanghordozói mint a gépekkel összeesküvők akik a hétköznapi alkalmazások áramkörei között előbb imarobottá majd a teljesítményszorongás tüneteivel szimbiózisban ébredők bálványává végül a rosszul álmodók az örömmel lapulók és az erővel hátrálók látóidegévé válnak | aki hajlandó meglátni maga körül az egyetlen teret | az egóból kifordulva tágulót | aki mesélni tud a fűszerek ízét adó vegyületek dinamikájáról egyszersmind boldog az és maga is fűszerré változik | a szakrális térben többé nem ellenkezik | baktériumok és állatok nyálkagombák és rovarok vándorló galaxisok molekuláris hírvivője lesz akinek feladatát ekkor azonban már nem az információcsere az alku vagy a biológiai védelem biztosítása jelenti hanem a jelenlét fenntartása amely meghódítja és saját képére formálja a hitükben elveszetteket
23 | ARECIBO
a titkok a földön alszanak | nyúlik az ég | újszülöttek hüllők és dns-tolvajok raja gyűrűzik a víznyelő körül | mind saját újranemzéséről álmodik | hogy a bolygó kifosztása a jóság és a szorongás összeforrásával és szétverésével végül is véget ér | a hit metamorfózisa ez | midőn az idegenek múltja utáni vágy felizzik a ragadozó és az emberszabású egymásra szegezett tekintetében | a légtestűek pedig a naprendszer méhén kívülre helyezik az átváltozottat aki utolsó igazságával még szétkergeti a történelmet és összetereli a gömbhalmazok felől érkező időt
