Nyolcadik nap: a bolygó kifosztása

5 | A HAJNAL KRÓNIKÁJA

miután a pára fölszáll a vad bozótok közül és a mezők sarjai megismerik az esőt s a folyók üveghúrjait  a lélekvezető előbb megáldja és megszenteli a hetedik napot majd pihenni tér és a teremtett világ feláldozhatóságának kiváltságával álmodik | elsőszülöttek halálát idézi és megteremti a nyolcadik napot melynek neve ismeretlen és amely időtlenül forgó civilizációs spirállá formálódik végül is | a névtelen nap hajnalán midőn a teremtettek már gyanútlanok és álmuk hatodik ciklusában izomtónusuk megszűnik a lélekvezető testet ölt  | lelép a földre és tűzvihart támaszt szilíciumfelhőket hizlalót melyek nyomában vírusos köd és várandós kígyók rajzanak | a kígyók az alvók hajlataiba rakják tojásaikat a köd pedig tágulni kezd mígnem a légkör helyébe lép | a teremtettek álmának kútmélyén ekkor léket kap a remény a tojásokból pedig kikelnek a fosztogatók | az árvaságtól megtébolyodottak a betegségektől hazugok a poszthumán területfoglalók és az eminens nyugtalansággal érkezők hiénahada akik előbb felosztják maguk között majd kizsákmányolják a hattyúnak születetteket és az egylényegűség súlypontjában egymásra ébredők háremét

 


 

randy_lavin

képek: Randy Scott Slavin

 

Vélemény, hozzászólás?