Itt volt hát, szóról szóra
a vers, aki átvette egy hegy helyét.

Ő akkor is belélegezte
oxigénjét, mikor a könyv az asztal porában feküdt.

Eszébe juttatta, hogy vágyott
egy helyre, mely önnön irányába tart,

hogyan alkotta újra a fenyőket,
emelte föl a sziklákat, és tört utat felhők között

a megfelelő látványért,
ahol megmagyarázatlan teljességben kiteljesedhet:

a pontos sziklában, ahol pontatlanságai
felfedezik végre a kilátást, mely felé tartottak,

ahol lefekhet, és a tengerbe bámulva
felismerheti egyedi és magányos otthonát.

Kőszeghy Anna fordítása