Nyolcadik nap: A bolygó kifosztása

7 | TERPÉN

a technika nem tudja legyőzni a lélek sötétségét ám az urbán legendákkal és a szingularitás apostolaival ellenkezők éppúgy a túlracionalizált modellek illuzórikus hanghordozói mint a gépekkel összeesküvők akik a hétköznapi alkalmazások áramkörei között előbb imarobottá majd a teljesítményszorongás tüneteivel szimbiózisban ébredők bálványává végül a rosszul álmodók az örömmel lapulók és az erővel hátrálók látóidegévé válnak | aki hajlandó meglátni maga körül az egyetlen teret | az egóból kifordulva tágulót | aki mesélni tud a fűszerek ízét adó vegyületek dinamikájáról egyszersmind boldog az és maga is fűszerré változik | a szakrális térben többé nem ellenkezik | baktériumok és állatok nyálkagombák és rovarok vándorló galaxisok molekuláris hírvivője lesz akinek feladatát ekkor azonban már nem az információcsere az alku vagy a biológiai védelem biztosítása jelenti hanem a jelenlét fenntartása amely meghódítja és saját képére formálja a hitükben elveszetteket


23 | ARECIBO

a titkok a földön alszanak | nyúlik az ég | újszülöttek hüllők és dns-tolvajok raja gyűrűzik a víznyelő körül | mind saját újranemzéséről álmodik | hogy a bolygó kifosztása a jóság és a szorongás összeforrásával és szétverésével végül is véget ér | a hit metamorfózisa ez | midőn az idegenek múltja utáni vágy felizzik a ragadozó és az emberszabású egymásra szegezett tekintetében | a légtestűek pedig a naprendszer méhén kívülre helyezik az átváltozottat aki utolsó igazságával még szétkergeti a történelmet és összetereli a gömbhalmazok felől érkező időt

Vélemény, hozzászólás?