Lipp Márta összes bejegyzése

1948-ban születtem Balatonfőkajáron. Tudományos kutatóként dolgoztam a Művelődéskutató Intézetben és jogutódjaiban (utoljára Nemzeti Művelődési Intézet). Az elmúlt tíz évben érdeklődés kutatással és az érdeklődésfejlesztés gyakorlatával foglalkoztam. Két éve fordítok verseket olasz és portugál nyelvből. Saját verseket - egy rövid időszakot leszámítva a kétezres évek elején – másfél éve kezdtem el írni. Fordításaim és verseim eddig a Litera- Túra Irodalmi és Művészeti Magazinban-, ill. Folyóiratban, a Szőrös Kő Online-on és Folyóiratban, valamint a Napút Online-on jelentek meg.

Matilde Campilho költeményei

Veranda

Negyedik üzenet
a végtelen reggelhez:
Végül a nagy szerelem
Nem ígér semmi egyebet
Mint a 12 kegyelem
Ami el van osztva
A földi folyosókon
Azért ez mégiscsak több
Mint elegendő
És a megzavarodott idő
Ütései dacára
A rövid irtózat
Rohamok ellenére
Az ami fönnmarad
A szépség a minden

(2014.)

Lipp Márta fordítása

 

A félkör felbontása

Igaz átadtuk magunkat
a misztikus zarándokutaknak
légzésgyakorlatokat végeztünk
küzdöttünk keleti harcmódokkal
fordítottunk chilei verseket
egy ízben és hét alkalommal.
De belül mélyen tudjuk
csak egy dolog számít
ha lesimogatjuk a rászáradt
kérget az angyal szívéről
ami élő
ami nem alszik.

(2014.)

                                                                  Lipp Márta fordítása

 

Matilde Campilho (1982. december 20. Lisszabon) portugál költő. 2010 és 2014 között Lisszabon és Rio de Janeiro között ingázott,  Lisszabonban szerkesztőként, Rio de Janeiroban újságíróként dolgozott. Ez idő alatt jelent meg az első verseskötete 2014-ben, Jóquei (Zsoké) címmel. 2015-ben elnyerte a Teixeira Költészeti Nagydíjat.

Matilde Campilho: A koponyák megjelenése a Tejútvásznon

A szemem láttára öregszik meg
az arcom
Elfogadom az isteneimet
és valószínű hogy
Jónás  is elfogadta a bálnát
még a nagy meditáció előtt
a nagy csönd előtt
még mielőtt a sóbordát
kikotorta
Alábukás-prédikálás ezt gyakorlom
az évszaknak megfelelő
legmagasabb sziklán
És ugrás előtt
mindig imádkozom Istenhez
hogy ne lehessen a háború
tőlem teljesen független
Mert volt úgy hogy
tanított engem a szent
És előfordult hogy meg is súgta
a tűz útját
a nyolcadik régióban
Van egyfajta katasztrófa kiválasztódás
ami határozottan megmutatja magát
Olyasmikben
mint az orosz lány figurája
aki átmegy a játszótéren
a műanyagtáska belsejében
3 őszibarackkal operál
mintha nyilas volna
aki épp az augusztusi
napfonaton parádézik
az arany nyílvesszőivel
Az arcom megjelölődik
forradalmakkal és jóddal
rézszilánkokkal
és azzal a mély csönddel
mint mikor a fekete angyalkák
a cukrozott kávéjukat isszák
A hátamra veszem
a műanyagkardot
ami felaprítja a felhős párkánydíszt
a jegy és az aszcendens között
Igen egyre jobban közeledek
az aszcendensemhez
mialatt lassan megbékülök a Napommal
Elfogadom a hőseimet
akik már itt vannak
és akik majd még csak ezután jönnek
Kiszabom a találmányaikat
de mindenesetre
még mindig a zsebemben tartom
az ötdolláros bankjegyet amivel
a nomád ajándékozott meg
aki a sivatagban énekelt.

(2014.)

Lipp Márta fordítása

 

 

Matilde Campilho (1982. december 20. Lisszabon) portugál költő. 2010 és 2014 között Lisszabon és Rio de Janeiro között ingázott,  Lisszabonban szerkesztőként, Rio de Janeiroban újságíróként dolgozott. Ez idő alatt jelent meg az első verseskötete 2014-ben, Jóquei (Zsoké) címmel. 2015-ben elnyerte a Teixeira Költészeti Nagydíjat.

Sophia de Mello Breyner Andresen költeményei II.

Újjászületünk

 

Újjászületünk még a knósszoszi falak alatt
A világ közepén Delphoiban
Újjászületünk még Kréta robusztus fényében

Újjászületünk ott ahol a dolgokat
Megnevezik a szavak
És ahol élők és biztosak a körvonalak
Kréta átható fényében

Újjászületünk ahol a kő a csillag
És az idő emberi
Újjászületünk hogy rábámuljunk a földre egyenesen
Kréta tiszta fényében

Hisz ideje az ember szívét felderíteni
És oldani a kereszt sötét egzaktságát
Kréta fehér fényében

(1962.)

 

 Egy ismeretlen hercegnő arcképe

 

Ahhoz hogy neki ilyen hosszú és vékony nyaka legyen
Ahhoz hogy a csuklója kecsesen mozduljon mint a fűszál
Ahhoz hogy tiszta legyen a tekintete és szembenéző
Ahhoz hogy ilyen szálegyenes legyen a dereka
Hogy a fejét ilyen büszkén felemelve hordja
Ilyen kivételes fényt sugározzon a homloka
Az kellett hogy meggörbített testű és nehéz türelmes kezű
Rabszolgák egymást sorban követő nemzedékei
Szolgálják a még némiképp darabos és köznapi
Vadul kapzsi és csaló hercegek sorát
Egymást követő nemzedékeken át

Ez a beláthatatlan emberpazarlás
Pusztán azért volt hogy ő ez a számkivetett
Lezárt céltalan tökéletesség legyen

1947.

 

 

Lipp Márta fordításai

 

Sophia de Mello Breyner Andresen (1919. Porto – 2004. Lisszabon).

Sophia de Mello Breyner Andresen költeményei I.

A kert

 

Virágban pompázik a kert és ragyog,
A fű fölött és a lombok alján
A szél jár-kel, ábrándos és szórakozott,
Vándor, ezernyi vándorútján.

A május savas és élő a színe,
Emészti a saját tulajdon tüze,
Ezen a kristályos délutánon
Viszik tovább az útjai
A valószínűtlen káoszig, ami
A jóságom és rosszaságom.

És én a kerti balettjébe
Beolvadva kószálok és merengek,
Most lehajolok nézegetve
A tó fenekén a kerteket,
Belesimul a pillantásom
Az új és puha levelek
Kimondhatatlan zöldjébe
Régi frissesség-szomjúságom
Akarom csillapítani vele.

(1944.)

 

 Az első ember

 

Mint amilyen a földi születésű fa, olyan volt,
Az elevensége a föld tüzével összefonódott,
És az árapály tágas énekébe
Folyt bele a saját tulajdon lüktetése.

Az elemek mértéke szerint teremtett
Lélek és érzelem nem keltett
Benne kínzó gyötrelmet, hanem
Tó volt, mély, tekintélyes,
Üres.
A világot tükrözte
És a felső terekbe
Emelkedett föld visszhangja mélységet
Vitt és impulzusokat a kebelbe,
Egyazon ritmikus tökélybe
Vonva a mozgó kezeket.

(1947.)

Lipp Márta fordításai

 

Sophia de Mello Breyner Andresen (1919. Porto – 2004. Lisszabon).

Raquel Nobre Guerra költeményei II.

 

EGYSZER BANÁNNAL AJÁNDÉKOZTÁL MEG

Egyszer banánnal ajándékoztál meg
virágok neked, írásban jött.

Jól felfogom hogy a költészet haszontalan
mint máskülönben az egész irodalom a
világok alig rendezetlenségét színleli
a lényeg hogy a színlelés egyfajta póz.

Megmagyarázom.

Az önteltség legvégletesebb tette:
saját karikatúra dimenziója van
amit áthárít másokra.

Végeredményben mi éri el és kié, hogy kárvallottak legyünk?
És a szerelem bágyadt utcai kandeláber az átjárónkon kioldódik.
Tudom mi az a gyorsan romlandó.

Rólad köztudott hogy van egy különleges képességed
bűvtáncot lejtesz a kezeddel az isteneknek
míg én erre a magasságra felcsapott orral
inkább elmegyek onnan ahol hiányzik valami.

Most értem meg hogy a banán a föld alatt alszik a kezeid között és hogy a szerelmünk
még a kalcitban lebeg.

Az élet, legyen ami lesz, ehhez igazodik.

És szaladok haza egy csokor virággal de te nem vagy.
Semmi ami nem volt előrelátható,
heartbreakers, love comes in spurts. 

2016.

 

ISZOM EGY KÁVÉT MINDEN NAP

 

Iszom egy kávét minden nap, van hogy hidegen iszom
aztán meg is halhatok, ja és még
a két kezemmel egy baráti nyakat ölelek
ami persze egy könyv.

Tárgyilagos kinézetem van az életre némiképp alkalmatlan.
Ormótlan cipő, cingár láb, a szerelem úgyszólván kihalt.
Annyi megsemmisült név az üres kezem között.

Biztos meglesz majd a megfelelő formula
a végső otthonosság mind a két visszatérő
állapotra: az élőre és a halottra.

Elfogulatlannak lenni félig kinyújtott kéz
hülye szentencia annak aki ragaszkodik
a teljessel való közelséghez.

Az igazság az hogy  igazából nem akartam semmit
ami valami más dolog lenne mint amit akarhattam.
Összeszedem magam és  megrendelem a szóban forgó kávét
ami átteszi a figyelmemet a koldus és király hivatásra
a saját külön sértettségemet a világ hatalmas nyomorára.

Ami itt a lényeg a nő akit ha tudnék fölemelnék
és aki megfizetne a névtelenség miatti ütésekért
nincs Buddha hogy fölpiszkáljon bennünket, na kislány, mi lesz?

És megyek a kávézóba azért is hogy biztosítsam,
legalább amíg iszom, kitartok
esetleg Isten egy javított változatban én vagyok.

2012.

Lipp Márta fordításai

 

 Raquel Nobre Guerra (1979. Lisszabon) portugál költő, irodalomtudós. Filozófia szakon végzett a Lisszaboni Katolikus Egyetemen, tudományos fokozatot a Lisszaboni Egyetem Esztétikai és Művészetfilozófiai Karán szerzett portugál irodalomból. Témája Fernando Pessoa életművének „töredék jellege” volt. Részt vett a Pessoa hagyaték digitalizációs projektjében. Az első verseskötetét 2012-ben publikálta, majd azt követően még kettőt, az utóbbi, sorrendben a harmadik, elismertséget és széleskörű nyilvánosságot adó nagy kiadónál jelent meg, két kiadásban (2016, 2017).  Az első kötetére megkapta a Portugál P.E.N. Klub Díját, 2017-ben pedig elnyerte a Portugál Nyelvű Irodalom „Oceanos” Díját. Lisszabonban él.

Raquel Nobre Guerra költeményei I.

RÁMOSOLYGOK A HALOTTRA

Rámosolygok a halottra és aki él
elnyelem ahogy egy sötét tárgy
mert megváltozott a kéz és a fényérzék.

Úgy élek mintha nem lennék itt csupán csak
könnyű ruha mint az életben.
Az elsőtől az utolsó csapásig megyek
egy hebehurgya tüdő lélegzése nyomán.

Így olvasd.

Abban a kicsi terecskében lángolhattam
ami a te versed egészen közel hozzád
és meg is térülnének a puszta dolgok
ahogy a létet megemésztik a napok
de itt elbukom majd.

Szerelmem

Patentban az ajtó semmiben a kéz.
Van sok ami hátramarad a minden.

2016.

 

KI NEM HABOZOTT…

Ki nem habozott a 28-as megállójában
és gondolta: odavan az életem metaforája.
És rá se gondol a zsilip megóvta tőle
hogy önmagában annyi embert föltartson.

Boldognak lenni lehetetlen ennyi kompromisszummal
és köztünk legyen mondva romantikus utakon járunk
a dohánybolt ajtaján a kereszt épp csak emlékeztet
hogy pesszimizmus ellen meg kell mosni a fejünket.

Ha nem jó érzés a fény hogy élettel teli lény lehetsz
nem fáj mikor előrejelzést ad a meteorológia
egy megállóhely a pokolban életre szóló sors lesz.

2016.

Lipp Márta fordításai

 

 

Raquel Nobre Guerra (1979. Lisszabon) portugál költő, irodalomtudós. Filozófia szakon végzett a Lisszaboni Katolikus Egyetemen, tudományos fokozatot a Lisszaboni Egyetem Esztétikai és Művészetfilozófiai Karán szerzett portugál irodalomból. Témája Fernando Pessoa életművének „töredék jellege” volt. Részt vett a Pessoa hagyaték digitalizációs projektjében. Az első verseskötetét 2012-ben publikálta, majd azt követően még kettőt, az utóbbi, sorrendben a harmadik, elismertséget és széleskörű nyilvánosságot adó nagy kiadónál jelent meg, két kiadásban (2016, 2017).  Az első kötetére megkapta a Portugál P.E.N. Klub Díját, 2017-ben pedig elnyerte a Portugál Nyelvű Irodalom „Oceanos” Díját. Lisszabonban él.