RÁMOSOLYGOK A HALOTTRA

Rámosolygok a halottra és aki él
elnyelem ahogy egy sötét tárgy
mert megváltozott a kéz és a fényérzék.

Úgy élek mintha nem lennék itt csupán csak
könnyű ruha mint az életben.
Az elsőtől az utolsó csapásig megyek
egy hebehurgya tüdő lélegzése nyomán.

Így olvasd.

Abban a kicsi terecskében lángolhattam
ami a te versed egészen közel hozzád
és meg is térülnének a puszta dolgok
ahogy a létet megemésztik a napok
de itt elbukom majd.

Szerelmem

Patentban az ajtó semmiben a kéz.
Van sok ami hátramarad a minden.

2016.

KI NEM HABOZOTT…

Ki nem habozott a 28-as megállójában
és gondolta: odavan az életem metaforája.
És rá se gondol a zsilip megóvta tőle
hogy önmagában annyi embert föltartson.

Boldognak lenni lehetetlen ennyi kompromisszummal
és köztünk legyen mondva romantikus utakon járunk
a dohánybolt ajtaján a kereszt épp csak emlékeztet
hogy pesszimizmus ellen meg kell mosni a fejünket.

Ha nem jó érzés a fény hogy élettel teli lény lehetsz
nem fáj mikor előrejelzést ad a meteorológia
egy megállóhely a pokolban életre szóló sors lesz.

2016.

Lipp Márta fordításai

Raquel Nobre Guerra (1979. Lisszabon) portugál költő, irodalomtudós. Filozófia szakon végzett a Lisszaboni Katolikus Egyetemen, tudományos fokozatot a Lisszaboni Egyetem Esztétikai és Művészetfilozófiai Karán szerzett portugál irodalomból. Témája Fernando Pessoa életművének „töredék jellege” volt. Részt vett a Pessoa hagyaték digitalizációs projektjében. Az első verseskötetét 2012-ben publikálta, majd azt követően még kettőt, az utóbbi, sorrendben a harmadik, elismertséget és széleskörű nyilvánosságot adó nagy kiadónál jelent meg, két kiadásban (2016, 2017).  Az első kötetére megkapta a Portugál P.E.N. Klub Díját, 2017-ben pedig elnyerte a Portugál Nyelvű Irodalom „Oceanos” Díját. Lisszabonban él.

Tökéletesen háziasított,

miközben egy egész akol jóindulatot mutatott fel,
csak lopva titokban támadott.
Most viszont nyílt színpadon volt,
mindenki szeme előtt.

Sorjában körmök és irhák, karok.
A keselyűk csőre
hogy a napot kétfelé tépje.

Senki nem kiabált,
pedig vér volt.
Cézár voltam-e, Brutus voltam-e,
nem emlékszem.

2017.

Olyan egyszerű volt az ábra

senki se bajlódott vele hogy végigolvassa az instrukciókat.
Elég követni az intuíciót.
A csőrt kinyitni és fönnakadni az első horgon
amit a szükségszerű a sötétbe beledobott.

Kövessék a fényeket, mondták odafent.
De idelent a háló úgy kiszélesedett
hogy a nagy halak tudtak rajta haladni.
Itt a szemmérték számított,
csak a legprofibbak voltak biztosítva.

Hát célszerű lenne a hangot
lejjebb venni,
fekve várakozni hogy a kalória ne fogyjon,
visszafogni a gesztust,
kioldani a gyújtást,
csökkenteni a hulladékot,
a hitet egybe
befektetni:
jó tudni hogy a cigarettafüst
a végén a felhőket mindig összezavarja.

2017.

Lipp Márta fordításai 

Golgona Anghel (1979. Alexandria, Románia) portugál költő. A Lisszaboni Egyetem Modern nyelvek és Irodalom szakán szerzett diplomát portugál és spanyol nyelvből, majd doktori fokozatot kortárs portugál irodalomból. Tudományos kutatóként dolgozik. Több tanulmány- és esszékötete mellett 2011 és 2017 között öt verseskötete jelent meg. 2013-ban elnyerte a Portugál PEN Club Költészeti Díját. A verseit portugál nyelven írja, de esetenként spanyolul és olasz nyelven is. 1997 óta él Portugáliában, Lisszabonban.

van egy nyers fény

van egy nyers fény ami letapogatja a nevemet
és apránként megőrül
a visszaemlékezés nyirkos közegében.
a szó tere
addig tágul míg beleér a tárgyak fullasztó idejébe.
leülök hogy a partot figyeljem
ahogy a víz retteg mikor már túl közel van és
a kérdéseknél ér partot.
a szemhéjak lecsorgatnak az idegeken.
minden név gipszfigurájában a síkos időátjárón
kibírhatatlan közöny van
és egy túlfűtött hely ahol az ész képes tönkretenni
az élet összes kibetűzhető jelét.
minden név, a saját méhe mozdulatlan belsejében,
a homálytól felhevült vérben,
egyetlenegy súlyos fényt hordoz,
kimondhatatlan.

2011.

A  hajszál kipattan az esőben,

a figyelem lüktetésén
hullámzik át a tér.
a csend a hallható
őrületét kívánja.
az arc takarja az éjszakát
amíg a hegyek visszhangjai sodornak
bennünket
a korláttalanul lehetségesig.
az én művészetem képlékeny:
örökös lírai
vándorlással átitatott vászon.
az anyag újra feltalálja magát a nevek méhében.

2015.

Lipp Márta fordításai

Sara F. Costa (1987. Oliveira de Azeméis, Portugália) portugál költő.  Keleti tudományokból, valamint kínai-portugál interkulturális kapcsolatokból szerzett diplomát és tudományos fokozatot, Portugáliában a Minho Egyetemen és Kínában a Tiencsini Idegennyelvi Egyetemen. Jelenleg Kínában él, a Tiencsini Idegennyelvi Egyetemen tanít.  Öt verseskötete jelent meg, a legutóbbi  („A Transfiguração da Fome”, „Az éhség átváltozása”) a napokban került piacra.  Több portugál költészeti díj birtokosa.