Újjászületünk

 

Újjászületünk még a knósszoszi falak alatt
A világ közepén Delphoiban
Újjászületünk még Kréta robusztus fényében

Újjászületünk ott ahol a dolgokat
Megnevezik a szavak
És ahol élők és biztosak a körvonalak
Kréta átható fényében

Újjászületünk ahol a kő a csillag
És az idő emberi
Újjászületünk hogy rábámuljunk a földre egyenesen
Kréta tiszta fényében

Hisz ideje az ember szívét felderíteni
És oldani a kereszt sötét egzaktságát
Kréta fehér fényében

(1962.)

 

 Egy ismeretlen hercegnő arcképe

 

Ahhoz hogy neki ilyen hosszú és vékony nyaka legyen
Ahhoz hogy a csuklója kecsesen mozduljon mint a fűszál
Ahhoz hogy tiszta legyen a tekintete és szembenéző
Ahhoz hogy ilyen szálegyenes legyen a dereka
Hogy a fejét ilyen büszkén felemelve hordja
Ilyen kivételes fényt sugározzon a homloka
Az kellett hogy meggörbített testű és nehéz türelmes kezű
Rabszolgák egymást sorban követő nemzedékei
Szolgálják a még némiképp darabos és köznapi
Vadul kapzsi és csaló hercegek sorát
Egymást követő nemzedékeken át

Ez a beláthatatlan emberpazarlás
Pusztán azért volt hogy ő ez a számkivetett
Lezárt céltalan tökéletesség legyen

1947.

 

 

Lipp Márta fordításai

 

Sophia de Mello Breyner Andresen (1919. Porto – 2004. Lisszabon).