Márkus László összes bejegyzése

Márkus László (1955. február 13. Miskolc) költő, szerkesztő, könyvkiadó, a Magyar Nemzeti Írószövetség tagja. Újságíróként fészbukos magazint és online webes folyóiratot szerkesztek, kortárs költőket, írókat és más alkotóművészeket népszerűsítve. Időnként interjúkat készítek, recenziókat írok. Műfordítóként angol és amerikai költőket valamint antik- és kortárs japán haikukat ültetek át magyar nyelvre. Felelős kiadóként közel 5 év alatt több mint 60 kortárs költő/író könyvét és kiadói antológiákat jegyzek.

Charles Bukowski: Kék madár

Egy kék madár lakik a szívemben, amelyik
szeretne elrepülni,
de én túl keményen bánok vele.
Azt mondom, maradj ott, én nem akarom,
nem hagyom, hogy bárki láthasson
téged.
Egy kék madár lakik a szívemben, ami…
…ki akar jutni…
de én whiskyt öntök rá és folyamatosan
cigifüsttel mérgezem
és a kurvák és a csaposok
és a butikusok
soha nem tudhatják meg,
hogy milyen is ő,
hogy bennem egy madár lakik.

Egy kék madár lakik a szívemben, ami…
…ki akar jutni…
de én keményen bánok vele.
Azt mondom,
maradj csak benn, te szórakozni akarsz
velem?
El akarod cseszni a
a napomat?
Befolyásolni szeretnéd az európai
könyveladásaimat?
Egy kék madár lakik a szívemben.
ki korlátok nélkül szeretne szárnyalni,
de én okosabb vagyok ennél, nem engedem szabadon.
Legtöbbször éjszakánként engedem ki,
amikor mindenki alszik már.
Mondogatom neki, tudom, hogy itt vagy,
szóval ne légy
szomorú.
Aztán visszazárom börtönébe
ő dalolgat még egy kicsit
ott bent, én visszatartom attól, hogy…
meghaljon
és úgy alszunk együtt, mintha boldogok lennénk.
Ez a mi
titkos paktumunk
és talán elég megható ahhoz,
hogy némelyeket könnyekre fakasszon,
de én nem.
sírok, ugye
te sem zokogsz?

Márkus László fordítása

Charles Bukowski: 40000

Ma a lovin
Apák Napja volt,
mindenki szórta a pénzt,
mindenki ész nélkül fogadott,
akinek teli pénztárcára volt
és mindegyik fogdásban volt
meglepetés.
A férfiak többsége
úgy tűnt 30 és 55 közötti,
elhízva,
közülük sokan
rövidnadrágban sétáltak,
eljárt fölöttük az idő
életük ellaposodott…
Sőt, a fenébe is,
ők azok,
akiket kb nem is érdemes megírni!
Akkor miért csinálom ezt?
Ezek nem érdemelnek mást.
mint egy halálos ágyat.
Ezen a kis sétákon
mindenütt bálnák.
Csak ilyeneket látok,
mint ők,
a piszoárokban,
az ételbárokban.
Sikeres túlélők.
a legkorlátozottabbakból
rég kihalt a jóérzés,
de amikor meglátod
sok ilyen közülük
mint az, ott
és az amott.
Szuszogás, fingás,
pofázás.
Mind valami égzengésre vár,
ami soha nem következik be.
Várja a tippet,
a fehér paripát,
a megdicsőülést.
Várja a kedvesét,
valami némbert
valahonnan.
Vár a WIN-re,
vár a okosságokra.
Az álom lassacskán
elnyeli őket,
’hisz nem csinálnak semmit.
Letaposott szandálban
rágicsálják hot dogjaikat.
Kutya-stílus!
Miközben zabálják a húst,
csak panaszkodnak.
Mind örök vesztes,
egyre a zsokékat hibáztatja,
Újabb és újabb zöld ital
sör.
A parkoló
meg bedugult
a sok lejárt parkolójegyű autótól.
A zsokék felállnak,
egy újabb futam indul.
A férfiak nekilódulnak
a fogadóiroda felé,
tülekednek az ablakok előtt,
megbabonázva.
apák és egyedülállók egyaránt.
Hétfő következik,
nekik
ez az utolsó
nagy dobásuk.
A lovak most is
pompásak.
Megdöbbentő, hogy
milyen gyönyörűek,
itt, a lovin,
egyazon időben,
ugyanazon a helyen.
Életük ragyogónak látszik
a korlátokon keresztül;
Olykor csodák történnek,
amikben felsejlik a pokol.
Úgy döntök,
hogy maradok
még egy
versenyre.

 

Márkus László fordítása

 

*Az eredeti vers az amerikai Transit magazinban jelent meg, 1994-ben.

Charles Bukowski: Vers a 43. születésnapomra

Életed végén
egy kriptaszerű szobában
cigi és bor nélkül,
egyedül –
csak egy pucér villanykörte
meg egy pocakos
deresedő hajú vénember,
aki örül, hogy fedél van
a feje fölött.

…reggelente
mindenki rohan
pénzt keresni:
bírák, ácsok,
vízvezeték-szerelők, orvosok,
újságírók, rendőrök,
fodrászok, autómosók,
fogorvosok, virágkereskedők,
pincérnők, szakácsok,
taxisofőrök …

te pedig
a baloldaladra fordulsz
hogy a napsugár
hátad melengesse
de ne bántsa
szemeidet.

 

Márkus László fordítása

 

Charles Bukowski: Emlékezetes mosoly

 

aranyhalaink voltak és körbe-körbe úszkáltak
dundi üvegedényükben az asztalon, egy nehéz drapéria közelében
ami az ablaknyílást fedte
anyám mindig mosolyogott, szerette volna
hogy mindenki boldog legyen, azt mondogatta: “légy boldog Henry!”
és igaza volt: jobb, ha boldog vagy, ha te is
tudod
apám hetente többször is megverte őt és engem
düh tombolt 182 centis testében, mert nem tudta
megérteni, mi erősíti belülről őt.

anyám, szegény hal,
csak boldog akart lenni, pedig kétszer vagy háromszor verték meg hetente,
mégis azt mondogatta, légy boldog: “Henry, mosolyogj!
miért nem mosolyogsz soha? ”

aztán mosolygott, hogy megmutassa, hogyan és ez volt a legszomorúbb mosoly, amit valaha láttam

egy napon az aranyhalak elpusztultak, mind az öt,
lebegtek a vízen, hátukra fordulva
szemük továbbra is nyitva,
amikor apám hazaért, a macskának vetette őket
oda, a konyha padlójára, és anyámat figyeltük
mosolygott

Márkus László fordítása

Maya Angelou: Rendkívüli nő

A csinos nők azon agyalnak, mi az én titkom.
Nem vagyok cukorfalat, sem topmodell alkat,
Ám, amikor mesélni kezdek,
Azt hiszik, hazudok.
Pedig én elmondom, titkom
Karom ölelésében rejlik,
Telt csípőm vonalában,
Ringó lépteimben,
Csókra termett ajkaim ívében.
Nő vagyok,
Minden porcikámban,
Rendkívüli nő,
Én az vagyok!

Ha belépek egy szobába,
Csak úgy, spontán természetességgel,
Hogy egy férfihez simuljak,
A pasik mind felállnak, vagy
Térde borulnak.
Körülöttem zsonganak,
Mint megbabonázott méhraj.
Azt mondom, titkom
A szememben lobogó tűz,
Fogaim fehér fénye,
Darázsderekam,
Selyemharisnyás lábaim deleje.
Nő vagyok,
Minden porcikámban.
Rendkívüli nő,
Én az vagyok!

Még a férfiak is azon törik fejüket néha,
Mit látnak bennem.
Meg akarnak fejteni,
Mégsem tudják megérinteni
Bensőm titkait.
Bár szívesen felfedném előttük titkaimat,
Úgy érzik, külön-külön megfejthetetlenek.
Én azt mondom, titkom
Hamvas hátam hajlatában,
Sugárzó mosolyom villanásában,
Hullámzó kebleim halmában,
Utánozhatatlan stílusomban rejlik.
Nő vagyok.

 Márkus László fordítása

 

Maya Angelou

Maya Angelou született Marguerite Ann Johnson, (St. Louis1928április 4. – Winston-SalemÉszak-Karolina2014május 28.) amerikai író és költő. Hat önéletrajzi műve, öt esszékötete, számos verseskötete jelent meg, több színdarab, film és tévéműsor készítésében vett részt, számtalan díjjal és több mint harminc díszdoktori címmel tüntették ki. Leginkább önéletrajzi műveiről ismert, melyekben gyermek- és fiatalkoráról számol be. Számtalan dologgal foglalkozott élete során, volt táncos night-clubban, prostituált, prostituáltak futtatója, szereplő a Porgy és Bess musicalben, koordinátor a Martin Luther King által szervezett Déli Keresztény Vezetők Konferenciáján, újságíró Egyiptomban és Ghánában a gyarmati sorból való felszabadulás idején, volt színdarabok, filmek és tévéműsorok szerzője, rendezője, producere és szereplője. 1991 óta az észak-karolinai Wake Forest University Reynolds professzora volt. Aktív részt vállalt a feketék polgárjogi küzdelmében, együtt dolgozott Martin Luther Kinggel és Malcolm X-szel.

Kortárs haikuk

Macumoto Szumie (1921-2015)

Amacuhini kin no sibe haki kurohotan

Napra sandító
éjsötét bazsarózsa
aranyszín porzók

*

Kurenuma Keiicsi (1924-1995)

Jama sotte jurozu urumisze muszanohori

Minden völgyben lám
lila akác függőhíd
szent május hónap

*

Kawakami Kiszeki (1920-2009)

Aohazuki ima tenohira ni nani mo nasi

Zöld levelek közt
bagolyhuhogás hallik
ám markom üres.

*

Mizuhara Súósi (1892-1981)

Tensizó kudakete soka no csó murcori

Földre hullt angyal
bombaverte romjain
játszi lepkeraj

­*

Muraszava Kafú (1918-2000)

Szavagani no imakakuretaru ni ame

Kicsiny rákocska
csatakos fűtengerben
lelt rejtekére

*

Macui Tosihiko (1927-2008)

Aokita no Mino o szan szennote vakacu

Minó dús öle
három folyó öntözi
örökzöld rizsföld

*

Kondó Ikkó (1912-1996)

Isi mijuru jami ni u no kage hasirikeri

Éji sötététben
ni sok kormoránárny
kövek közt libeg

Márkus László fordításai