Emlékszilánk
Borostyánba zárt amulettként
őrizgettem madonnamosolyod,
mikor távol jártál –
míg te galambszürke hófelhők fölött,
koccintottál a nappal,
a földön sóhajaim apró tócsa jegén,
fagyott falevélen fakutyáztak.
*
Utcalány
Kis, tépett szárnyú pillangó,
mily gyorsan kopik hímpora,
angyalarcán jól látszik a zord élet nyoma,
bőre hamvas még,
de szép szemében ott bujkál a félsz,
míg bokrok mélyén térdepelve
keresi a férfinép kegyét.
*
Monodráma
Magyalbokor aljában
okos feje mancsára hajtva,
álmában felnyűszít.
Becéző szóra riad,
zászlós farka félárbocon.
Hja, az éhség nagyúr –
önként megy a sintérautó felé.
*
Mámormozaik
Az igaz szerelem lágy,
miként a hárfa hangja,
szolidan szárnyal.
A vágyak vad csatája
ugyan felülír mindent,
de ha csak a kémia működik,
a kotta foghíjas s döccen a dal.
(Illusztráció: Leonora Carrington)
