Emlékszilánk

Borostyánba zárt amulettként
őrizgettem madonnamosolyod,
mikor távol jártál –

míg te galambszürke hófelhők fölött,
koccintottál a nappal,

a földön sóhajaim apró tócsa jegén,
fagyott falevélen fakutyáztak.

*

 

Utcalány

Kis, tépett szárnyú pillangó,
mily gyorsan kopik hímpora,
angyalarcán jól látszik a zord élet nyoma,

bőre hamvas még,
de szép szemében ott bujkál a félsz,

míg bokrok mélyén térdepelve
keresi a férfinép kegyét.

*

 

Monodráma

Magyalbokor aljában
okos feje mancsára hajtva,
álmában felnyűszít.

Becéző szóra riad,
zászlós farka félárbocon.

Hja, az éhség nagyúr –
önként megy a sintérautó felé.

*

 

Mámormozaik

Az igaz szerelem lágy,
miként a hárfa hangja,
szolidan szárnyal.

A vágyak vad csatája
ugyan felülír mindent,

de ha csak a kémia működik,
a kotta foghíjas s döccen a dal.

 

(Illusztráció: Leonora Carrington)