Lanczkor Gábor összes bejegyzése

Majdnem lemaradtam

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csupasz fekete gallyakkal szabdalt

 
 
A csupasz fekete gallyakkal szabdalt pirosság alatt
az ég csapatnyi varja
mélységében szállongva feketén kavarja
az izzó parazsat
a pernye
fölszáll és visszahull
a hidegségbe hol
épp ennyi vagy hogy nem vagy itt egy másik pokrócba tekerve.

 

Dédnagyanyám

 
Pupillájának fekete korongnyi fekete
felszínével súrolta
a pár éves kis Berzsenyi Sarolta
a lencse villanását a Napban a köcski udvarról a Ság fele
bambulva. Négy úr gyalogolt a meredek
hegyoldalon két nagy fehér vászontokot,
napernyőket, asztalt és székeket
cipelve; jól összeszokott
csapat, a hegy tetején ráérősen
letáboroztak, felállították a műszert, és neki-
láttak mérni. A langyos, friss időben
délen tisztán látszottak a Balaton-felvidék kis vulkánkúpjai.

 

Majdnem lemaradtam

 
Jegyet vettem, s egy induló vonat zaja
mellett a külső peronon azt mondtam,
jobb lenne, hogyha most elindulnál haza.
Ha egyszer mindkettőnk önérzete romokban,
nekem csak ennyi, és neked,
hogy ennek ellenére kísérj a vonathoz.
Volt még vagy tíz percünk; leültünk egy hideg
vaspadra az expressz mellett. Te nem rám gondolsz,
mikor gyengéd vagy. Végül a dacod maradt
alapnak a gyengédséghez. S a gyengeség.
            És az erő, mint új esély.
A vonatról aztán kis híján lemaradtam.

Delhi; Az ellorai monolit

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Delhi


Bárki bárhogy gyalázza,

szeretem ezt a várost:

felületkínzott-láza

a fürdő nőével határos,

                       

mióta hetven éve megfestette Amrita,

kicserepesedett a háta barnás szigetekben,

mint szikes tómeder, amit szárazra lihegett a síkvidéki hőguta,

tüzet fogott a bőre, izzott testetlen

nyoma a lángoknak, de ez a Fürdő nő csak fürdött.

A zebegényi temető látképe Delhi

múzeumában egy sírgödröt

életemmé lehelni

 

segéljen, Isten! Engem! Úgy:

az eredeti temető mögött a fűben heverek másodmagammal,

szűzen, kora nyáreste van. Alszom. Aludj.

Beszakadok, mint szűzhártya, koporsó, Delhibe —

 

Az ellorai monolit

 

 

Kétszáz év munkájával ásták

elő az Úr kegyelmét kérők

vésői a Dekkán kőrejtekéből

a himalájai Kailászát.

Siva szent piramis-hegye modelljeként

a monolit nagytemplomot.

Azóta a szentély csúcsáról a havat szimbolizáló mészkorona lekopott,

a bazaltvulkán plasztikává művelt belsejét

mutatva gyufafejnyi lyukacsokkal.

A kőbe belehűlt

kristály

kisujjnyi teléreivel.

„Formának egy roncs templomot hiszel?”

„Az űrt?”

A felszíni horzsolások alól

a tömör templommélyi nyersbazalt mozdult felénk

negyedmillió tonna elbányászott törmelék

súlyával rángva, mint tört lábú csataló.