A csupasz fekete gallyakkal szabdalt
A csupasz fekete gallyakkal szabdalt pirosság alatt
az ég csapatnyi varja
mélységében szállongva feketén kavarja
az izzó parazsat
a pernye
fölszáll és visszahull
a hidegségbe hol
épp ennyi vagy hogy nem vagy itt egy másik pokrócba tekerve.
Dédnagyanyám
Pupillájának fekete korongnyi fekete
felszínével súrolta
a pár éves kis Berzsenyi Sarolta
a lencse villanását a Napban a köcski udvarról a Ság fele
bambulva. Négy úr gyalogolt a meredek
hegyoldalon két nagy fehér vászontokot,
napernyőket, asztalt és székeket
cipelve; jól összeszokott
csapat, a hegy tetején ráérősen
letáboroztak, felállították a műszert, és neki-
láttak mérni. A langyos, friss időben
délen tisztán látszottak a Balaton-felvidék kis vulkánkúpjai.
Majdnem lemaradtam
Jegyet vettem, s egy induló vonat zaja
mellett a külső peronon azt mondtam,
jobb lenne, hogyha most elindulnál haza.
Ha egyszer mindkettőnk önérzete romokban,
nekem csak ennyi, és neked,
hogy ennek ellenére kísérj a vonathoz.
Volt még vagy tíz percünk; leültünk egy hideg
vaspadra az expressz mellett. Te nem rám gondolsz,
mikor gyengéd vagy. Végül a dacod maradt
alapnak a gyengédséghez. S a gyengeség.
És az erő, mint új esély.
A vonatról aztán kis híján lemaradtam.
