Menedék után

kutatsz a megbonthatatlan

örökcsillagnál – neked

folytatódik. Most

éled túl második

életedet.

 

 

Kántás Balázs fordítása

Hamuglória meg-

rázott-összökötözött kezed

mögött a hármasútnál.

 

Pontoszi egyszer-volt-hol-nem-volt: itt

egy csöpp

a vízbe fúlt evezőlapáton,

a

megkövült

eskü mélyén,

felcsap.

 

(A függő

lélegzetszálon, akkor,

a magaslatnál magasabban,

két fájdalomcsomó között, míg

a ragyogó

Tatár-hold ránk kapaszkodott,

beléd, egyre  beléd ástam magamat.)

 

Hamu-

glória mögöttetek

hármasút-

kezek.

 

Előttetek, a húsvéti

(kocka)dobás, iszonytató.

 

Senki

nem tesz tanúságot

a tanúért. 

 

Kántás Balázs fordítása

SIE FÜTTERN dir Planzenschutz ein:
 das soll deine Hände
beleben,

knote die Keimfrohen los,
bewimpere sie
mit Turmstacheln,

Nimmergeglaubt macht flügge.

 

BELÉD FECSKENDEZIK a növényvédő szert:
ezt kell kezednek
életre keltenie,

oldozd el a magzatvidámakat,
szempillájuk helyén
toronytövis fakad,

mit soha nem hittek el,
életre kel.

 

 

 

 

Hinter verlässlich vorgeschädigten

Rippen

heddert der amtlich

vertrauerte Fühlkutteln-Knäuel

je nach Bedarf,

 

weis dich mit ein, frischweg, von dir aus,

eh die blindverordnete Frühe

dich Lehmigen lähmt.

 

 

Elhagyott, előre megkárosított

bordák

mögött kaptat egyre

a hivatalosan

gyászolt érzésgombolyag

a szükség után,

 

vezet téged, szaporán, önmagadból kifelé,

a vakságba parancsolt reggel

agyagosan megbénít.

Durchs Schüttelsieb shick ich den Traum,

du fängst ihn auf, in Seelen-

tellern

und setzt ihn der Speise zu,

die wir Ineinanderknieten

verschmähen

müssen.

 

A hideglelésszűrőn át küldöm álmomat,

elkapod, s lélek-

tányérokban

tálalod fel magadnak,

amit mi, egymásba térdelők

meg kell, hogy

vessünk. 

 

 

 

Schläfenhitze, beim

auch drüben erschlüsselten Schmerz

gedungen (er gibt ja nichts frei):

dein

Kissen, dass du

frisch überzieht

mit halb-

begnadigtem

Tuch. 

 

Halántékhőség, odafent

a kulcsra zárt fájdalomnál,

(semmit nem ereszt el):

hozzá-

csapódik párnád, melyre

frissen húztál

félig kegyelmet

kapott

huzatot. 

 

 

 

 

Du suchst Zuflucht

beim unauflöslichen

Erbstern – sie wird dir

gewährt. Jetzt

überlebst du dein zweites

Leben.

 

Menedék után

kutatsz a megbonthatatlan

örökcsillagnál – neked

folytatódik. Most
éled túl második

életedet.

 

 

 

Das leise Gemerk,

feucht noch von Augen:

dein Weg

knüpft sich hinein.

 

A csendes jel,

szemtől nedvesen:

utad, amint

önmagába lép. 

 

 

 

Sie füttern dir Planzenschutz ein:

das soll deine Hände

beleben,

 

knote die Keimfrohen los,

bewimpere sie

mit Turmstacheln,

 

Nimmergeglaubt

macht flügge.

 

Beléd fecskendezik a növényvédő szert:

ezt kell kezednek

életre keltenie,

 

oldozd el a magzatvidámakat,

szempillájuk helyén

toronytövis fakad,

 

mit soha nem hittek el,

életre kel.

 

 

 

 

Időemelőben,
világjelnél,

a sirály függeszkedik,
a kréta megalkotja magát,

jéggel átellenben
bólogat a magára
s mindenkire legveszélyesebb
név.

 

—————————————————–

 

Im Zeithub,
beim Weltenziffern,

die Möwe hängt sich herein,
die Kreide formiert sich,

vom Eis gegenüber
nickt der selbst-
und gemeingefährlichste aller
Namen.

                                                                          Kántás Balázs fordítása