Beléd fecskendezik a növényvédő szert:

ezt kell kezednek

életre keltenie,

 

oldozd el a magzatvidámakat,

szempillájuk helyén

toronytövis fakad,

 

mit soha nem hittek el,

életre kel.

 

 

 

 

Elhagyott, előre megkárosított

bordák

mögött kaptat egyre

a hivatalosan

gyászolt érzésgombolyag

a szükség után,

 

vezet téged, szaporán, önmagadból kifelé,

a vakságba parancsolt reggel

agyagosan megbénít.

 

 

 

 

Üveglépsejt, a

kőfénybe főzve,

bánattól átfújt,

vendégszerető,

 

átcsörtetsz

mindenen,

egy olajcsepp,

kanóc után kutató,

veszteséggel, csillagzattal szemben.

 

 

 

 

 

Titkok által körbetajtékozva

állnak teledben

az istenkoldusok.

 

Ahol a mellékvilág

is segíti őket,

kivándorolnak

az emlékezetsziklák.

 

 

 

A lélekküszöbön

táncoló szúnyogok jelölik

boldogságod finom díszrovátkáit.

 

Az üstdobszóra vársz,

kibiztosított szívaggyal.

 

                                                                                    

Kántás Balázs fordításai