Jeney Zoltán bejegyzései

Rév Fülöp

Rév Fülöp (részlet)

- 2012. január 23. hétfő

A fenyőmag finom volt, csak kissé nehézkesen lehetett hozzájutni a tobozokból, így Fülöp előbb unt rá a vacsorájára, mint hogy jóllakott volna. Bosszúsan hajította tobozát a bozótba, és azon kezdett gondolkodni, hogy vajon hol fognak nyugovóra térni. Ádándra sandított, hogy vajon ő miképpen képzeli az éjszakázást, de a lovag, páncélját le sem véve hevert egy [...]

, ,

Istenek

- 2007. január 27. szombat

Istenek zavarják délutáni álmom Kopognak ablakom kétszer-semmi üvegén Roppantsák be! Hadd látom! Csendre vágynánk inkább – te meg én Az Istenek hada kinn most pipára gyújtott Bodor füstje száll gomolygón az égbe Szenderegsz lassan én is melléd nyúlok Pergő langy esőtől gyorsul szived verése Még mindig kinn várnak Türelmük mint az élet – végtelen [...]

,

Kárpát medence V.

- 2007. január 27. szombat

  Az alkotás nehézségei II. Pygmalion a kitárt ablaknál állt, és a beáramló hűvös levegőnek nyújtotta borostás arcát. Miért is nem lehet egyszerűbb lehámozni a testről a sok felesleges anyagot? Lábainál megint ott porlott a ripityára tört, drága pénzen hozatott márványtömb szilánkjainak miriádja. Hogy ott van a nagy, tagolatlan kocka mélyén, az bizonyos. [...]

,

Kárpát medence IV.

- 2007. január 25. csütörtök

Hogyan nem lett Miklós deák az első magyar költő   Estéllő csillagom, Szépséges rubintom, Harmatos violám, Én fehér angyalom. Miklós deák visszalökte a lúdtollat kalamárisába, és kipillantott a ház udvarára, ahol a cseléd löttyintette ki épp a súrolóvizet a kőre. Esteledett, a csillagok hunyorogva tünedeztek elő egyre-másra, Zsuzsánna a gyereket fürdette [...]

,

Kárpát medence III.

- 2007. január 21. vasárnap

  Az alkotás nehézségei I. - Árpikám, told idébb a levesestálat, legyél kedves! - „Úgy sír a húr, a lomb ha hull az erdőn.” Ehhez mit szól, anyuka? - A levesestálat. - Hogy? Ja. Tessék. Szóval? - Szóval mi? - „Úgy sír a húr, a lomb ha hull az erdőn.” - Milyen húr? A tésztástálat [...]

,

Kárpát medence II.

- 2007. január 19. péntek

  Szabadság Ahogy odalenn halomba rakták a kenyeret, érthető volt, a háború csakugyan véget ért. Nem is mentünk volna a szomszédig sem a hírért, a frissen sült, lelki szemeink előtt csakis foszlósnak képzelt tészta illata kétséget kizáróan hirdette, jobban, mint bármi rebbenő galamb, hogy béke van. Béke, legalább is a seregek között, merthogy az a [...]

,