Hóvirág

búvó hóvirág
gyöngyház fehéren izzó
manólándzsahegy

–

Martilapu

tűnő aranya
foszlik fehér kalappá
az árokparton

–

Odvas keltike

fahéjillat száll
lilásfehér  szirmokból
zöld hullámokon

–

Leánykökörcsin

napkeleti dal
mellénykéjét vetkező
büszke leánytest

–

Törpe nőszirom

lilaruhás hölgy
ó, rangrejtve tündöklő
tündéri fátyol

–

Fürtös gyöngyike

üde gráciák
tengerkék leple borul
hajnali rétre

–

Kankalin

kigyúló lámpás
a szurdok kapujában
útba igazít

–

Pitypang

a gyermekláncfű
nyakán a csipkegallér
bizony hófehér

–

Gyöngyvirág

nyíló gyöngyvirág
te Mária – illatú
rejtőző ima

–

Kígyószisz

kígyószisz erdő
borszeszláng kékje lobog
sziklaperemen

–

Turbánliliom

gót bükkös mélyén
rubinfényben felizzó
tündéri virág

–

Vitézkosbor

kristálypalota
a vitézkosbor szirmán
reszkető vízcsepp

–

Magyar zergevirág

fák árnyékában
búvó sudár fényhozó
sejtelmes tündér

–

Kornistárnics

kék tárnicsvirág
tündérfátyla meglibben
búvó darázson

–

Őszi szegfű

már őszi szegfű
virít a réten: szólj hát
tücsökrekviem

–

Miserere

Isten kigyújtott
színei közé egyszer
hazatalálunk

–––

(Illusztráció: Coltsfoot: Tussilago farfara)

ÁLDOZATHOZATAL

holdzuhanás az ablakon
éjszakák infúzió áramlása
fényesre száradt falakon
az alkonyat különleges
barázdált arcok fordulnak
roncsolt erdei bogárként
a rejtőző csend elérhetetlen
levéltakarója felé
aláhulló magasságban
sűrűsödik a műszerek hangja
lidérces sápadt derengés
terjed megállíthatatlanul
a kórtermeken át
a hajnal holdfény színű messzeségben
égő homlokokon
forró cseppeket kondenzál
a fény

MISERERE

málló kőlapok
tört korpusz megfeszítve
kereszt, hegyélen

–

csak a keresztút
maradt nekünk: letörlöm
az arcod, kedves

–

ó, asszony, asszony
kitartásod keresztje
vízre íratott

—

(Illusztráció: Matt Philleo: Breakfast With the King)

bükkök gót ívén
lángoló monstrancia
a felkelő nap

–

ház előtti hárs
axis mundiként feszül
oldás és kötés

–

folyópart, fűzfa
gyökéroltáron ülő
hajléktalannal

–

díszruhás király
gyémánttüzű harmatban
az öreg platán

–

holt bükk hegyélen
útszélre leborulva
levele sincsen

–

ős törvény szerint
a mamutfenyő lobog
föld és ég között

–

madárcseresznye
habfehér köntösében
szökken az égre

–

erdőhatáron
bíbortüzű prelátus
tavaszi vérbükk

–

szurdok falához
gombolyult holt juharból
sarjad egy fenyő

–

szarvasbogár harc
ébredő tölgyóriás
hajnali erdőn

–

cinkék a nyárfán
az utolsó aranynap
gyönyörű búcsú

–

ősöreg tölgyfa
terebély lombján suhan
angyalszárny idő

–

hieroglifát
rajzol megdőlt fatörzsre
a csiga útja

–

fenyőtűk hegyén
ingó kristálycseppeken
tüzet gyújt a nap

–

szélfútta tölgyes
kopogó szimfónia
őszül az erdő

–

pókfonál köt még
hulló levelet ághoz
végső haladék

–

késő őszi szél
Silvanus rőt palástját
hordja szerteszét

–

téli varázslat
gránátokkal rügyező
vadgesztenyefa

–

vörösfenyőág
érzi a fagy illatát
ébred a napon

–

egy tündérkönnycsepp
téli ágról, reszketve
arcomra hullott

(Illusztráció: Leonard Aitken: Menagerie)