elzuhant a teste, mint fűrész marta fa
a fák és az emberek egyformán halnak
gyönyörű törzsükre ha gyilkos kéz lecsap
világgá sikoltják éhét a tavasznak

(Illusztráció: Bjørn Richter)

/Krassó György emlékezetére/

egy utca azóta
örök legenda
az asztal felett
a fejünk összeért
elmerült a fény
ezüst glóriádban
-Hozd el amit írtál-
mondtad, majd rögtön
odafordultál egy
gyönyörű leányhoz
a falon plakátok, rajzok
a földön röplapok
legközelebb a ravatalon
láttalak újra

(Illusztráció: Mary Edna Fraser: Bhutan’s Himalayas (batik on silk, 2008))

Szepesi Attila:  Talán

Gyerekkori akácliget
se lombja már, se széle – hossza.
Lepkéit, rigófüttyeit
talán e négy sor visszahozza.

Botos  Ferenc:  Parafrázis
/Szepesi Attila emlékére/

betonkockás lakótelep
autóút a széle-hossza
az elveszett ifjúságot
rigófütty talán visszahozza

(Illusztráció: Toni Demuro: The day after)

a kolomp néha éjszaka is szól
óriás katedrális hajnali tündöklése
a hegyek ölelte völgy, a város
szénaillatú alpesi réteken
nagymise zeng itt mindörökké
kisvasút fűzi mágikus fonálra
a Hóheggyel a réteket, a várost
almaillatú kertekbe lopódzik
néhány borszeszlángú őszi kikerics
köröskörül fenyves, lombok alól érzed
az ősi zöld vér hűvös lüktetését

(Illusztráció: Kiril Stanchev: Cold Weather Is Leaving)

hieroglifát
rajzol megdőlt fatörzsre
a csiga útja

–

(Illusztráció: Li Zhou: Snail, 2015)