MISERERE /haikuk/

karácsonyi dalt
ezüsthang énekelget
aluljáróban

–

levél fonákján
hasadt kőlapon rejlő
írás: a Neved

–

hajnali harmat
a harangszó aranya
újra megcsomóz

–

az égő torony
is megreszket, mielőtt
végleg ledőlne

–

koszorút formáló
reszkető jázmincsokor
a folyó vizén

–

port és csillagot
tűhegynyi pontba gyűjtve
ne kezdd el újra

—

BÉCSI  SÉTA

Bécsi  lovak

bécsi lovak, ti gyönyörűek
barnák, feketék, kesék
mikor hangozhat fel újra
patáitok ütemes csattogása
a kis gassékban, ahová
vidám utasaitokkal betértek
a vén dóm mellől, ahol
pikáns illatok lengik körül
színes takarókkal borított
párolgó, megfáradt testetek

—

Stephansplatz

rejtőző árnyék
fénycsipkés utcák kövén
az alvó koldus

–

vén tornyok között
bolyong a hold: a mítoszt
álmodja tovább

—

SZÉPARCÚ ASSZONY

széparcú asszony rám találtál
keresztként csontodra faragtál
árnyékomban terhet hordtál
lelkem árnyain táncoltál
mondd, érdemes volt kifeszülni
könnyekkel utadat megjelölni
hetedhét országon át
lepkeszárnyakon repülni…
köszönetet szerelmedért
szóval nem lehet mondani
arcod mélyülő árkaiból
sohasem tudom már megváltani
szép arcú asszony rám találtál
keresztként csontodra faragtál
árnyékomban terhet hordtál
lelkem árnyain táncoltál

——

(Illusztráció: Nataclinn:Full page colored pencil landscape)

Aranytó

tündöklő vízzel
néz szembe két öreg arc
hűlő árnyékban

–

Melankólia

ködből, levélből
elevenedő sóhaj
késő őszi szél

–

Hommage’ A  Richard Brautigan

holdfény patakban
sétál pisztrángok között
virág esőben

(Illusztráció: Oleg Shupliak: Two birds)

TIHANYI  IMÁDSÁG

fekete kökörcsin
fekete drágakő
Óvár vártán nyíló
eltört dallamok tudója
egy pacsirta dalol a csend
rejtőző izzású közepében
gejzírkúpok aranyszögei közt
Isten csukódó tenyerében

JELFÁK

tisztás szélén korhad
mennykő sújtott torzó
halott gyökereken
vadrózsát dajkáló
–

mező közepén kínálja
fanyarédes gyümölcsét évről-évre
megviselt törzsét érintem most
az alázat örök jelével, amen

(Illusztráció: Magdalena Kalieva: The lightning tree)

Hóvirág

búvó hóvirág
gyöngyház fehéren izzó
manólándzsahegy

–

Martilapu

tűnő aranya
foszlik fehér kalappá
az árokparton

–

Odvas keltike

fahéjillat száll
lilásfehér  szirmokból
zöld hullámokon

–

Leánykökörcsin

napkeleti dal
mellénykéjét vetkező
büszke leánytest

–

Törpe nőszirom

lilaruhás hölgy
ó, rangrejtve tündöklő
tündéri fátyol

–

Fürtös gyöngyike

üde gráciák
tengerkék leple borul
hajnali rétre

–

Kankalin

kigyúló lámpás
a szurdok kapujában
útba igazít

–

Pitypang

a gyermekláncfű
nyakán a csipkegallér
bizony hófehér

–

Gyöngyvirág

nyíló gyöngyvirág
te Mária – illatú
rejtőző ima

–

Kígyószisz

kígyószisz erdő
borszeszláng kékje lobog
sziklaperemen

–

Turbánliliom

gót bükkös mélyén
rubinfényben felizzó
tündéri virág

–

Vitézkosbor

kristálypalota
a vitézkosbor szirmán
reszkető vízcsepp

–

Magyar zergevirág

fák árnyékában
búvó sudár fényhozó
sejtelmes tündér

–

Kornistárnics

kék tárnicsvirág
tündérfátyla meglibben
búvó darázson

–

Őszi szegfű

már őszi szegfű
virít a réten: szólj hát
tücsökrekviem

–

Miserere

Isten kigyújtott
színei közé egyszer
hazatalálunk

–––

(Illusztráció: Coltsfoot: Tussilago farfara)

ÁLDOZATHOZATAL

holdzuhanás az ablakon
éjszakák infúzió áramlása
fényesre száradt falakon
az alkonyat különleges
barázdált arcok fordulnak
roncsolt erdei bogárként
a rejtőző csend elérhetetlen
levéltakarója felé
aláhulló magasságban
sűrűsödik a műszerek hangja
lidérces sápadt derengés
terjed megállíthatatlanul
a kórtermeken át
a hajnal holdfény színű messzeségben
égő homlokokon
forró cseppeket kondenzál
a fény

MISERERE

málló kőlapok
tört korpusz megfeszítve
kereszt, hegyélen

–

csak a keresztút
maradt nekünk: letörlöm
az arcod, kedves

–

ó, asszony, asszony
kitartásod keresztje
vízre íratott

—

(Illusztráció: Matt Philleo: Breakfast With the King)