Botos Ferenc összes bejegyzése

1949-ben születtem Budapesten, jelenleg is itt élek. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végeztem könyvtár-történelem szakon. Könyvtárosként, tanárként egyetemen, középiskolában, vállalati könyvtárban is dolgoztam. Verseket, haikukat írok, négy versfüzetem jelent meg. Irodalmi folyóiratokban, tematikus újságokban publikálok. Díjaim: „Bólya Péter" díj, 2008. /Napsziget a Művészetekért Alapítvány/, Napút nívódíj, 2016, 2021. /Napút Kiadó/, Mátrai Művészeti Napok 2016., 2020. vers, első díj.

SZINDBÁD REMINISZCENCIÁK

 

/Krúdy Gyula emlékezetére/

egyszer az angyal
meglátogatott téged
nem voltál otthon

ahol mosoly van
ott semmi más nem fér el
az árnyékodban

nézem arcodat
nem hervadó nőszirom
közelítő télben

pohár boromban
bokád borostyánfénye
táncoló emlék

ó, asszony, asszony
kitartásod keresztje
vízre íratott

hold süt szobádba
miben reménykedhetsz még
megbotló árnyék

 

(Illusztráció: Catrin Welz-Stein: Moonlight)

A katedrális; Kémlelőablak

A katedrális

gyémánt hasító fényözön
alabástromszín éjsötét
lélegzik, ömlik, lüktet a fény
istenpor száguld szerteszét
a lélek lebeg a vizek felett
reccsen a téridő, s felragyog
valami gubancolt szorításban
feszülnek ki a csillagok

Kémlelőablak

acélon koromszín ragyogás
mívesen kivésett betűk
egyenként is gót csodák
jelzik a mindennapok sorát
a kémlelőablak lemezén
mondják el hűlt lángok helyett
ki elfordítasz és rám nézhetsz
írva látod: Totenkopf SS

(Illusztráció: Stanley Donwood, Dark Estuary, 2015 )

Haikuk, tavasz

Prelúdium

fürtös gyöngyike
kék tündérfátyla borul
hajnali rétre

Ananké

körvédelemben
vonszolja roncsolt testét
a hullott rovar

Hajnalodik

harmatcsengettyű
csendül már újra: ne félj
feltámad a fény

A Zarándok

szép tündérlánynak
nyomát is megcsókoltad
Rezeda Kázmér
/Krúdy Gyula emlékére/

A másik part

csak útra kelni
holdezüstből  vert hídon
víz és ég között

Záróra

árva rőzsetűz
parázs már sosem lehetsz
beborult az ég

(Illusztráció: Виталий Уржумов: Утро улитки, 2010)

Apokrif

hajléktalanként
egy gyönyörű országért
születtél közénk

néma kőpadok
Názáretből jött egy ács
itt ült szombaton

bíbor pipacsok
között lépdelt csendesen
míg a hegyhez ért

megperzselt vásznon
csak egy test lenyomata
jelzi hiányát

lombok alól szólsz
megtört kőből is beszélsz
útszéli Krisztus

gyertyaláng lobban
nézz a bal latorra is
– Irgalmazz Uram! –

(Illusztráció: Paul Nash: Whiteleaf Cross, 1931)

Hegyi szálloda

szarvasbogár harc
ébredő tölgyóriás
hajnali erdőn

erdei egér
háromszázat verő szív
illanó élet

egy isten kínja
gubancolódik össze
görcsös bükkfában

ó, kék encián
kihajol Isten ablakán
föld és ég közé

fiatal vadkan
koponyája szemfogán
csorbul ki a fény

molnárkák közé
patakra csókol szikrát
a lebukó nap

elporló fényben
a nyárfa mellett csendben
suhan a bagoly

bükkös, őszutó
rőt aranyban lángol a
Tiziano – táj

novemberi szél
Silvanus rőt palástját
szórja szerteszét