bükkök gót ívén
lángoló monstrancia
a felkelő nap
–
ház előtti hárs
axis mundiként feszül
oldás és kötés
–
folyópart, fűzfa
gyökéroltáron ülő
hajléktalannal
–
díszruhás király
gyémánttüzű harmatban
az öreg platán
–
holt bükk hegyélen
útszélre leborulva
levele sincsen
–
ős törvény szerint
a mamutfenyő lobog
föld és ég között
–
madárcseresznye
habfehér köntösében
szökken az égre
–
erdőhatáron
bíbortüzű prelátus
tavaszi vérbükk
–
szurdok falához
gombolyult holt juharból
sarjad egy fenyő
–
szarvasbogár harc
ébredő tölgyóriás
hajnali erdőn
–
cinkék a nyárfán
az utolsó aranynap
gyönyörű búcsú
–
ősöreg tölgyfa
terebély lombján suhan
angyalszárny idő
–
hieroglifát
rajzol megdőlt fatörzsre
a csiga útja
–
fenyőtűk hegyén
ingó kristálycseppeken
tüzet gyújt a nap
–
szélfútta tölgyes
kopogó szimfónia
őszül az erdő
–
pókfonál köt még
hulló levelet ághoz
végső haladék
–
késő őszi szél
Silvanus rőt palástját
hordja szerteszét
–
téli varázslat
gránátokkal rügyező
vadgesztenyefa
–
vörösfenyőág
érzi a fagy illatát
ébred a napon
–
egy tündérkönnycsepp
téli ágról, reszketve
arcomra hullott
(Illusztráció: Leonard Aitken: Menagerie)
