A katedrális

gyémánt hasító fényözön
alabástromszín éjsötét
lélegzik, ömlik, lüktet a fény
istenpor száguld szerteszét
a lélek lebeg a vizek felett
reccsen a téridő, s felragyog
valami gubancolt szorításban
feszülnek ki a csillagok

Kémlelőablak

acélon koromszín ragyogás
mívesen kivésett betűk
egyenként is gót csodák
jelzik a mindennapok sorát
a kémlelőablak lemezén
mondják el hűlt lángok helyett
ki elfordítasz és rám nézhetsz
írva látod: Totenkopf SS

(Illusztráció: Stanley Donwood, Dark Estuary, 2015 )

Prelúdium

fürtös gyöngyike
kék tündérfátyla borul
hajnali rétre
–

Ananké

körvédelemben
vonszolja roncsolt testét
a hullott rovar
–

Hajnalodik

harmatcsengettyű
csendül már újra: ne félj
feltámad a fény
–

A Zarándok

szép tündérlánynak
nyomát is megcsókoltad
Rezeda Kázmér
/Krúdy Gyula emlékére/
–

A másik part

csak útra kelni
holdezüstből  vert hídon
víz és ég között
–

Záróra

árva rőzsetűz
parázs már sosem lehetsz
beborult az ég

(Illusztráció: Виталий Уржумов: Утро улитки, 2010)

hajléktalanként
egy gyönyörű országért
születtél közénk
–

néma kőpadok
Názáretből jött egy ács
itt ült szombaton
–

bíbor pipacsok
között lépdelt csendesen
míg a hegyhez ért
–

megperzselt vásznon
csak egy test lenyomata
jelzi hiányát
–

lombok alól szólsz
megtört kőből is beszélsz
útszéli Krisztus
–

gyertyaláng lobban
nézz a bal latorra is
– Irgalmazz Uram! –
–

(Illusztráció: Paul Nash: Whiteleaf Cross, 1931)