bükkök gót ívén
lángoló monstrancia
a felkelő nap

–

ház előtti hárs
axis mundiként feszül
oldás és kötés

–

folyópart, fűzfa
gyökéroltáron ülő
hajléktalannal

–

díszruhás király
gyémánttüzű harmatban
az öreg platán

–

holt bükk hegyélen
útszélre leborulva
levele sincsen

–

ős törvény szerint
a mamutfenyő lobog
föld és ég között

–

madárcseresznye
habfehér köntösében
szökken az égre

–

erdőhatáron
bíbortüzű prelátus
tavaszi vérbükk

–

szurdok falához
gombolyult holt juharból
sarjad egy fenyő

–

szarvasbogár harc
ébredő tölgyóriás
hajnali erdőn

–

cinkék a nyárfán
az utolsó aranynap
gyönyörű búcsú

–

ősöreg tölgyfa
terebély lombján suhan
angyalszárny idő

–

hieroglifát
rajzol megdőlt fatörzsre
a csiga útja

–

fenyőtűk hegyén
ingó kristálycseppeken
tüzet gyújt a nap

–

szélfútta tölgyes
kopogó szimfónia
őszül az erdő

–

pókfonál köt még
hulló levelet ághoz
végső haladék

–

késő őszi szél
Silvanus rőt palástját
hordja szerteszét

–

téli varázslat
gránátokkal rügyező
vadgesztenyefa

–

vörösfenyőág
érzi a fagy illatát
ébred a napon

–

egy tündérkönnycsepp
téli ágról, reszketve
arcomra hullott

 

(Illusztráció: Leonard Aitken: Menagerie)